AKTUÁLIS, HÍREK
FIGYELEMFELHÍVÁS
RENDEZVÉNYEK
ÉRDEKEGYEZTETÉS
KÉPVISELŐI FÓRUMOK
EURÓPAI UNIÓ
JOGI ISMERETEK
MUNKABIZTONSÁG
MUNKAEGÉSZSÉGÜGY
KÉMIAI BIZTONSÁG
SZABVÁNYOSÍTÁS
BALESETBIZTOSÍTÁS
EGYÉNI VÉDŐESZKÖZ
MUNKAVÉDELMI KÉPVISELŐK

TAPASZTALATCSERE
KÉRDÉSEK - VÁLASZOK
KIADVÁNYOK, SEGÉDLETEK
KAPCSOLATOK

Intézmények
Folyóiratok
Civil kapcsolatok

JOGSZABÁLYOK
ÜZLETI VILÁG
Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány
Székhelye: Budapest, 1068 Benczur u. 45. Telefon: 321-1969, Fax: (36-1) 461-2485
E-mail: alapitvany@mvkepviselo.hu
Az alapítvány kuratóriumának elnöke: FŐCZE LAJOS

EURÓPAI UNIÓ

MILYEN ELLÁTÁSOK JÁRNAK

ÜZEMI BALESET ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉS,

VALAMINT ROKKANTSÁG ESETÉN

AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAIBAN?

 

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

 

Az Európai Unióban a társadalombiztosítás kifejezés helyett a „szociális biztonság”-ot használják. A szociális biztonság EU-s  „csúcsjogszabályának” az 1408/71/EGK rendelet tekinthető. Ezt módosította az 547/72/EGK rendelet és hatályosította a Tanács 1996. december 2-i 118/97/EK rendelete a közösségen belül mozgó munkavállalókra s egyéni vállalkozókra, valamint családtagjaikra vonatkozó társadalombiztosítási rendeletek módosításáról és hatályosításáról. A rendelet 4. része (52-77. cikkelye) rögzíti az üzemi balesetek és foglalkozási betegségek esetén járó ellátásokat.

 

Az EU-s csúcsjogszabály preambuluma rögzíti: „Tiszteletben kell tartani a nemzeti szociális rendelkezéseket, és pusztán koordinációt kell megvalósítani”. A koordináció öt alapelve:

 

·        Egyenlő bánásmód a nemzeti hovatartozástól függetlenül.

·        Az állandó lakóhelytől független fizetés elve.

·        A juttatások átfedésének tilalma.

·        Összesítés, azaz a jogosultság megőrzése, a biztosítási idők összeszámításának elve.

·        Egyetlen ország jogának alkalmazása.

 

A koordinációs elvek alkalmazása nemcsak az EU tagállamaira, hanem az Európai Gazdasági Térség országaira (Norvégia, Izland, Liechtenstein) és Svájcra is kiterjed.

 

A csúcsrendelet érvényes mind az általános, mind pedig a különös szociális biztonsági rendszerekre. Ez utóbbiak egyes speciális dolgozó csoportokra, mint például a bányászok, mezőgazdasági dolgozók, stb. vonatkoznak.

 

ÜZEMI BALESET ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉS ESETÉN JÁRÓ ELLÁTÁSOK

 

A baleseti rokkantsági nyugdíj és a baleseti hozzátartozói ellátások folyósítására a munkahelyi (üzemi) baleset bekövetkezésének, illetve a foglalkozási megbetegedés megállapításának helye szerinti tagállam köteles a saját jogszabályai és a koordinációs rendeletek előírásai alapján. Ez a tagállam kötelezett akkor is, ha az ellátás jogosultja másik tagállam területén él vagy tartózkodik.

Mivel a baleseti ellátásoknál csak egy tagállam kötelezett, ezért csak a saját jogszabályok rendelkezései alapján állapítják meg az ellátást azzal, hogy a jogosult más tagállamban szerzett biztosítási időszakait is köteles beszámítani. Foglalkozási megbetegedés esetén a többi tagállamban foglalkozási ártalomnak kitett munkakörben végzett munka idejét és az ott elszenvedett egészségkárosodást is figyelembe kell venni.

 

 

ROKKANTSÁGI NYUGDÍJ

 

Valamennyi tagállam jogszabályai rendelkeznek a rokkantsági nyugdíjjogosultság feltételeiről, ám ezek a rendelkezések sok tekintetben különböznek egymástól.

A rokkantságot az egyes tagállamokban általában kétféle módon közelítik meg. Egyes országokban ezeket, mintegy meghosszabbított betegségnek tekintik (ez jellemzi pl. a francia rendszert), máshoz pedig a munkából való végleges kiesés egyik formájának minősítik, és ezért úgy kezelik, mint az előrehozott, idő előtti öregségi nyugdíjat. (Ez jellemzi pl. a német felfogást.)

 

A tagállamok rokkantsági nyugdíjrendszerei két típusba sorolhatók:

·        „A„ típusú rendszer, a rokkantsági ellátás összege független a biztosítási idő hosszától, ezért az ilyen „A” típusú rendszerben az ellátás ugyanolyan összegű akár egy-, akár harmincéves biztosítási idővel rendelkezik a kérelmező. (Ezekben a rendszerekben lényegében egyetlen követelménynek kell megfelelnie az ellátást igénylőnek, annak érdekében, hogy átlagössz3egű ellátásra jogosulttá váljon, a megrokkanás időpontjában biztosítási jogviszonnyal kell rendelkeznie, ilyen rendszer működik Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban.)

 

·        „B” típusú rendszer, a rokkantsági ellátás összegét a biztosítási idő tartama határozza meg, a jogosultság független attól, hogy a biztosítási jogviszony a megrokkanás időpontjában fennáll-e, vagy sem ilyen rendszer működik Magyarországon, Ausztriában, Dániában, Finnországban, Görögországban, Németországban, Izlandon, Liechtensteinben, Luxemburgban, Norvégiában, Portugáliában, Olaszországban és Svédországban.

 

Ha valaki több tagállamban szerez biztosítási időt, akkor a következő megoldásokkal találkozhatunk.

 

·        Biztosítás kizárólag „A” típusú rendszerekben

A rokkantsági ellátásra való jogosultságot annak a tagállamnak a szabályai alapján kell megállapítani, ahol az érintett személy a megrokkanás időpontjában biztosított volt. Ilyen esetben kizárólag csak annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazni, amelyben a rokkantság bekövetkezett, még akkor is, ha az illető korábban több tagállam területén rendelkezett biztosítási kötelezettség alá erő jogviszonnyal. Az adott ország illetékes intézménye viszont teljes ellátást fog megállapítani. Ha a megrokkanás időpontjában a biztosítási jogviszony az „A” típusú rendszerek egyikében sem áll fenn, az érintett személy ellátásra egyáltalán nem lesz jogosult, hiszen az egyetlen jogosultsági feltételt nem tudta teljesíteni.

 

·        Biztosítás kizárólag „B” típusú rendszerekben

A rokkantsági ellátás megállapítására és folyósítására az öregségi nyugdíjnál ismertetett ellátást kell folyósítani. A résznyugdíjakat az egyes országokban szerzett biztosítási idők arányában számítják ki.

 

·        Biztosítás először: „B” típusú, majd pedig „A” típusú rendszerben

Ez két ellátás megállapítását jelenti. Az elő tagállamban az ott szerzett biztosítási idő figyelembevételével állapítják meg a nyugdíjat, míg a második tagállam ugyancsak teljes összegű ellátást köteles nyújtani, azonban az ellátás teljes összegét csökkentheti az első tagállamból járó ellátás összegével.

 

·        Biztosítás először: „A” típusú, majd „B” típusú rendszerben

Ebben az esetben is két különböző rokkantsági ellátást kap a jogosult, amelyet a szerzett szolgálati idők arányában állapítanak meg.

 

A rokkantság fokának megállapítása

A tagállamok rokkantsági nyugdíjrendszerei nemcsak a szabályozási elvek tekintetében, hanem más lényeges elemekben is eltérnek egymástól. Az ellátásra való jogosultsághoz szükséges rokkantsági fokra vonatkozó tagállami előírások különbségei a gyakorlatban rendkívül érdekes helyzeteket produkálnak. Egységes szabályozás e területen nincs, és a harmonizáció nem is cél. Ennek köszönhetően gyakran előfordulhat, hogy ugyanazon egészségi állapotot eltérően értékelik a tagállamok, sőt lehetséges az is, hogy valahol maximális ellátásra jogosít a megállapított rokkantság, míg másutt a rokkantságot nem is állapítják meg.

 

Orvosi felülvizsgálat

Nemcsak a rokkantsági fok megállapítása tartozik a tagállamok saját hatáskörébe, hanem a rokkantság felülvizsgálata is, amelyet többnyire az ellátás folyósítását végző országok egészségügyi intézményei végeznek.

 

Főszabály szerint: a vizsgálatok elvégzésére annak az országnak az erre kijelölt orvosa vagy egészségügyi szerve jogosult és köteles is egyben, amelynek illetékes intézményétől az ellátást igénylik.

Ha az érintett személy egészségi állapota a más tagállamban lévő intézmény vagy orvos előtt felülvizsgálat céljából történő megjelenését nem teszi lehetővé, akkor azt a lakóhely szerinti intézmény, illetve orvos végzi el.

 

A tagállamok a rokkantsági szabályok összehangolására kétoldalú megállapodásokat köthetnek. Belgium, Franciaország, Olaszország és Luxemburg különmegállapodás alapján kölcsönösen elismerik egymás munkaképességcsökkenési fokozatait. Ilyen megállapodása Magyarországnak egyelőre nincsen.

 

 

-   X X X   -

 


vissza