AKTUÁLIS, HÍREK
FIGYELEMFELHÍVÁS
RENDEZVÉNYEK
ÉRDEKEGYEZTETÉS
KÉPVISELŐI FÓRUMOK
EURÓPAI UNIÓ
JOGI ISMERETEK
MUNKABIZTONSÁG
MUNKAEGÉSZSÉGÜGY
KÉMIAI BIZTONSÁG
SZABVÁNYOSÍTÁS
BALESETBIZTOSÍTÁS
EGYÉNI VÉDŐESZKÖZ
MUNKAVÉDELMI KÉPVISELŐK

MAGYAR FÓKUSZPONT
TAPASZTALATCSERE
KÉRDÉSEK-VÁLASZOK
HÍRLEVÉL
KIADVÁNYOK, SEGÉDLETEK
KAPCSOLATOK

Intézmények
Folyóiratok
Civil kapcsolatok

JOGSZABÁLYOK
RENDELET-TERVEZETEK
ÜZLETI VILÁG
Főcze Lajos Alapítvány a Munkavédelmi Képviselőkért
Székhelye: Budapest, 1068 Benczur u. 45. Telefon: 413-13-51, Fax: (36-1) 461-2485
E-mail: mvkepviselo@t-online.hu
Az alapítvány kuratóriumának elnöke: dr. Váró György

BALESETBIZTOSÍTÁS


Magyarországon jelenleg nincs balesetbiztosítás

Elképzelések a balesetbiztosításról





A MUNKAHELYI BALESETBIZTOSÍTÁSRÓL

A társadalombiztosítás munkahelyi biztosítási (balesetbiztosítási)

ágának kialakításáról

A balesetbiztosítási rendszer kialakításának kérdése lényegében 1991. óta, a társadalombiztosítási rendszer jelenlegi struktúrájának kiépítését elindító munkálatoktól kezdve napirendre került. "A betegbiztosítási ágon belül - átmenetileg, az önálló biztosítási ág teljes feltételeinek megteremtéséig - elkülönítetten kell nyilvántartani a balesetbiztosítási ellátásokat" - hangzik a 60/1991-es OGY határozatban a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról. A munkálatok az OEP keretében folytak, a kérdéskörben német és finn szakértőkkel Phare program is teljesítésre került. Az elmúlt években folytatott előkészületek eredményeképpen az OGY 20/2001. határozata a munkavédelem országos programjáról az egyik legfontosabb célként tűzte ki a munkáltatók közvetlen gazdasági érdekeltségének megteremtését a munkavédelemben a munkahelyi egészségkárosodások és balesetek elkülönített, s a munkahelyi kockázatokkal arányos, differenciált járulékrendszerrel működő biztosítási ágának kialakítása útján. A 2084/2002. (III.25.) kormányhatározat rövid távra fogalmazta meg a balesetbiztosítás kialakításának feladatait

A balesetbiztosítás történetileg kialakult fogalom, a munkahelyi balesetek és a foglalkozási betegségekkel kapcsolatos társadalombiztosítási feladatokat oldja meg, ennélfogva helyesebb lenne - kerülve a félreértéseket - munkahelyi biztosításról, egészségbiztosításról beszélni. A balesetbiztosítás tevékenysége a szükségletek oldaláról szorosan kötődik a munkahelyi egészségvédelem feladataihoz.

  1. A munkavédelem helyzete Magyarországon

A munkavédelem helyzetét ma Magyarországon ellentétes tendenciák jellemzik. Az 1980-as évektől kezdve a balesetek száma folyamatosan csökkent - jelenleg a balesetek száma alig haladja meg az 1981-es érték 20%-át. (1. sz. táblázat). A bejelentett esetek száma nemzetgazdasági áganként jelentősen változik. A legtöbb baleset a feldolgozóiparban, a bányákban, a mező- és erdőgazdaságban fordul elő.

1. sz. táblázat

A munkabalesetek számának alakulása az elmúlt években

Év

A foglalkoztatottak

száma (ezer fő)

A balesetek

aránya

száma százezer

foglakoz- tatottra

 

ebből

A halálos balesetek

aránya

száma százezer

foglalkoz-

tatottra

*1992

4.082,7

55.223

1.353

 

292

7

1995

3.678,8

33.471

910

 

176

5

2000

3.849,1

28.220

733

 

153

4

*= 3 napon túl gyógyuló, bejelentett baleset

Forrás: KSH

A bejelentett foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek számának alakulásában is megfigyelhető ugyanez a markáns csökkenő tendencia - a 80-as évek elejétől a bejelentett foglalkozási megbetegedések száma 1/5-ére csökkent.

Más országok adatai azonban kétséget ébresztenek a fenti adatok valódisága iránt. Az Európai Unió fejlett munkavédelmi kultúrával rendelkező országaiban a 100 ezer munkavállalóra jutó munkabalesetek száma meghaladja a 4 ezret, míg Magyarországon ez alig több mint hétszáz. A foglalkozási megbetegedések száma is nagyságrenddel nagyobb az európai országokban.

Jobban közelítik a nemzetközi adatokat a halálos végű munkahelyi balesetek statisztikai adatai. Sőt az iparilag fejlett, valamint az ütemes fejlődésnek indult országokban e vonatkozásban kedvezőbb a helyzet. (1. sz. ábra)

Az összehasonlítások arra utalnak, hogy a munkahelyi balesetek és a foglalkozási betegségek jelentős része az eltitkolás, a hiányosan működő felderítési rendszer, a kárpótlásra jogot adó foglalkozási betegségek szűk listája miatt nincs regisztrálva.

A munkahelyi balesetek nagyobb számára utalnak a KSH vizsgálatai is. A munkavédelem helyzete is kedvezőtlen - a munkaeszközök életkora magas, a munkaeszközök csaknem 1/3-a veszélyes, a biztonságtechnikai előírásokat nem tartják be. A munkáltatók és a munkavállalók értékrendjében a biztonság sokszor háttérbe szorul, munkavédelmi ismereteik hiányosak. A kóroki tényezőknek kitett dolgozók száma meghaladja az 1 milliót, balesetveszélyes munkahelyen dolgozik csaknem félmillió, járványügyi érdekből kiemelt munkahelyen van foglalkoztatva, csaknem 400 ezer fő.

Nemzetközi számítások szerint a munkával kapcsolatos egészségkárosodások kiadásai és veszteségei meghaladják a GNP-k értékének 4%-át. Magyarországon ezek a károk elérhetik a 400-500 MdFt-ot is.

Az automatizálás és elektronika térhódítása és a TQM rendszerek működése következtében jelentős változások figyelhetők meg a munka világában is - csökken a mechanikai ártalmak, növekszik a fizikai és alkalmazkodási erőkifejtést igénylő munkák aránya. Ugyancsak növekszik a vegyi, az ergonómiai, s különösen az idegrendszeri, a pszichés megterhelések, ártalmak száma.

Mindezek eredményeképpen általában csökken a balesetek, közöttük a halálos balesetek száma, olyannyira, hogy számos vállalat és állam joggal tűzte ki a "baleset nélküli" munkavégzés jelszavát. Jellemző viszont a magas baleseti arány az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalatoknál és az egyéni vállalkozóknál. Növekszenek a baleseti ellátások költségei.

A balesetbiztosítási rendszerek érzékenyen követve ezeket a tendenciákat, változtatják működési stratégiájukat:

    • a hagyományos prevenciós és kártérítési funkciók mellett egyre nagyobb súlyt fektetnek az egészségkárosodások következményeinek a megelőzésére és felszámolására a színvonalas gyógykezelés és a rehabilitáció útján, a kompenzációs ellátások helyett a rehabilitációs szolgáltatásokat helyezik előtérbe,

    • a korábbi mechanikai védelem helyett, mindinkább pszichés védelemre fektetnek hangsúlyt,

    • fontos szerepet tulajdonítanak az ergonómiai, s a munka rossz szervezéséből adódó ártalmaknak,

    • sajátos eszközrendszereikkel hozzájárulnak a humánus munkakörülmények kialakításához, a munkakultúra fejlesztéséhez, "a több munka mellett a jobb munka" ösztönzéséhez.

A fejlett ipari országokban a tennivalók homlokterében a munkakörnyezettel összefüggő, az ismétlődő, a mentális és pszichés következményekkel járó feladatok, az új technológiákhoz kapcsolódó pszichoszociális és kémiai kockázatok állnak.

A fejlődő országokban a fő figyelmet az elsődleges feldolgozói tevékenység baleseteinek és katasztrófahelyzeteinek megelőzésére és kezelésére fordítják.

Magyarországon e két megközelítésnek egyszerre kell érvényesülnie. A korszerű technológiákkal termelő munkahelyeken a stressz- és az ergonómiai terhelés kiiktatásának, a munka humanizálásának van elsődleges jelentősége. A tőke- és szakmai ismeretek hiányával küszködő, elavult technológiával működő munkahelyeken pedig a hagyományos munkavédelmi tevékenység megvalósítása jelenti a feladatot.

Az Európai Uniós csatlakozást követően a tőke és a munkaerő szabad áramlása szükségessé teszi a jogharmonizációt a munkavédelem és a megváltozott munkaképességűek ellátórendszere terén is. A csatlakozni kívánó országok számára fontos, hogy ezekben a kérdésekben is felzárkózzanak az uniós országok színvonalára.

A munkaadónak a munkavédelem megvalósításában segítségére vannak a munkavédelmi szakemberek és a foglalkozás-egészségügyi orvosok. Ez utóbbiak működése sajátos problémákat takar. A több mint 3 ezer orvos nagy része korszerű vállalkozási formában, gyakorlatilag szellemi szabadfoglalkozásúként dolgozik. A szolgálat kizárólag munkáltató általi finanszírozása egzisztenciálisan kiszolgáltatottá teszi őket, s emiatt nem tudják szakmai felkészültségüknek, és feladatuknak megfelelően befolyásolni a munkáltatók munkavédelmi tevékenységét. A minőségbiztosítás hiánya miatt a foglalkozás-egészségügy működésében egy sajátos, negatív versenyhelyzet érvényesül - az esetek egy részében alacsony megbízási díjért, alacsony színvonalú szolgáltatások nyernek tért.

További probléma, hogy a kisvállalkozások és a mezőgazdaság gyakran nem veszik igénybe a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást. Az őstermelő, családi gazdálkodó, egyéni vállalkozó mezőgazdasági vállalkozók gyakorlatilag nem igénylik a munkavédelmi szolgáltatásokat, holott a mezőgazdaságban számos területen nagyok a kockázatok (veszélyes anyagok, elöregedett nem biztonságos technikai eszközök, szélsőséges éghajlati viszonyok, stb.)

Mindezen problémák felismerése, s a tennivalók fontossága indokolta a Munkavédelem Országos Programja céljainak kialakítását, s azok elfogadását. A Program céljainak megvalósításában a legfontosabb eszköznek tartja a balesetbiztosítási rendszer működtetését, melynek a Program által kijelölt további feladatok megvalósításában is fontos szerepe van (egyszemélyes vállalkozások biztosítása, foglalkozási betegségek új kártalanítási rendszere, a foglalkozás-egészségügyi ellátás problémáinak rendezése, akkreditált laboratóriumok finanszírozása, a kockázatok nyilvántartása, komplex rehabilitáció, stb.)

A balesetbiztosítás működésével tehát eszközt biztosíthat a népegészségügyi program részeként a balesetek és foglalkozási betegségek megelőzéséhez, a humánus munkavégzés feltételének kialakításához, hatékony segítséget nyújt a munkaadók munkavédelmi tevékenységéhez. A befizetésekben érvényesítve a kockázat- és a teherviselő-képesség - arányosság a befizetésekben, szolidaritás a szolgáltatásokban - elveit hozzájárulnak a társadalmi igazságosság megvalósításához. Kockázatkezelési tevékenységgel, a rehabilitáció támogatásával csökkentik a társadalombiztosítási ellátások iránti szükségleteket. A rendszer működtetéseinek egészség-politikai, gazdasági jelentősége mellett szerepe lehet a "munkabéke" megteremtésében, a munkavállalók érdekeinek védelmében.

 

 

II. A balesetbiztosításról általában, a hazai balesetbiztosítás

helyzete

A balesetbiztosítás törvény által előírt kártérítési és felelősségbiztosítási rendszer, mely átvállalja a munkáltató kártérítési kötelezettségét a munkahelyi balesetek és foglalkozási betegségek esetén. Ellátási jogosultságot biztosít a munkavállaló számára a munkavállaló felelősségi körébe nem tartozó úti és néhány sajátos baleseti forma esetén. Mivel csak a munkával összefüggő egészségkárosodások tartoznak körébe a régi hagyományokra épülő balesetbiztosítás elnevezés helyett célszerűbb munkahelyi biztosításról, egészségbiztosításról beszélni.

A munkahelyi biztosítás sajátos kockázatkezelési tevékenységével növeli a munkahelyek egészségi biztonságát, a színvonalas egészségügyi ellátás és a rehabilitáció útján gondoskodik a balesetek és más egészségkárosodások következményeinek - keresőképtelenség, rokkantság, fogyatékosság, stb. - az elhárításáról, kompenzálja az egészségromlás miatti jövedelem-kieséseket.

A munka és az egészség kapcsolatrendszerének - közöttük a különféle balesetbiztosítási szolgáltatások - költségei, a termelés költségei közé tartoznak. Így a rendszer teherviselője a munkaadó, kedvezményezettje a munkavállaló ("harmadik személyes biztosítás")

 

Az első törvény által előírt kötelező balesetbiztosítást 1884-ben Németországban alakították ki. A múlt század elején az európai országok többségében - így Magyarországon is (1907) - kialakult a rendszer. Jelenleg az Európai Unió országai nagy részében a társadalombiztosítás többi ágaitól különböző fokú elkülönültséggel működik. Egyes országokban törvényi szabályozás és társadalombiztosítási felügyelet mellett az operatív működtetését az üzleti biztosítási szervezetek végzik (Finnország). A rendszerváltást átélt országok többsége kialakította, vagy kialakítja a balesetbiztosítást.

A II. világháború előtti időszakban a balesetbiztosítás a társadalombiztosítás legelismertebb területe volt. A biztosító kórházai, a nagy-vállalatok által létrehozott kórházakkal együtt, az akkori viszonyoknak megfelelően színvonalas egészségügyi ellátást biztosítottak a dolgozóknak. A II. világháború után a biztosítási technikák kivonultak a társadalombiztosítás területéről, a gazdálkodás szempontjai háttérbe szorultak. 1989 óta annak ellenére, hogy a társadalombiztosítás területén lényegi változások történtek, a munkával összefüggő társadalombiztosítási tevékenység csak a bizonyos mértékig előnyösebb pénzbeni támogatásokra korlátozódik.

A hazai társadalombiztosítás rendszeréből hiányzik a megelőzés és a rehabilitáció. A balesetbiztosítási jellegű funkciók szétaprózottak, megoszlanak a különböző szervezetek között, a hiányos adatszolgáltatás, az események eltitkolása, az adatok feldolgozásának elégtelensége miatt a balesetekről és foglalkozási betegségekről nem rendelkezünk hiteles információkkal.

Az egészségbiztosításba épült "balesetbiztosítás" nem foglal magába semmiféle kockázatcsökkentő elemet, a járulék mértéke nem függ a kockázattól, nem ösztönzi a megelőzést, tevékenységében háttérbe szorult a szükségletek befolyásolása, csökkentése.

A munkáltató felelősségére alapozott megtérítési gyakorlat (regressz) az egyik oldalról nem biztosítja az ellátások költségének fedezetét, a másik oldalról a munkáltatót ellenérdekeltté teszi a baleseti események megjelenítésében. Amellett, hogy minden oldalról elégedetlenség forrása, többlet feladatot ad az amúgy is túlterhelt igazságszolgáltatásnak.

Túlsúlyban vannak a tartós kompenzációs ellátások, s ezt az aránytalanságot még tovább tetézik a jelenlegi rokkantsági nyugdíjrendszer hiányosságai (elavult minősítési és kategória rendszerek, szociális és munkaerőpiaci problémák kezelésének diszfunkcionalításai).

A felsoroltak is hozzájárulnak ahhoz, hogy a jelentős társadalombiztosítási jellegű teherviselés ellenére a munkáltatók a munkavállalók egészsége szempontjából nem érzik magukat biztonságban.

A kockázat-arányos teherviselést, a munkahelyi balesetek és foglalkozási betegségek megelőzését, a színvonalas egészségügyi ellátást és a komplex rehabilitáció megvalósulásának elősegítését szolgáló rendszer kialakítása hazánkban is parancsoló szükségszerűség - ezt egyébként nemzetközi munkaügyi szervezetek is fontosnak tartják (ILO, 1992).

III. A balesetbiztosítási rendszer átfogó koncepciója

A balesetbiztosítás egy zárt, önszabályozó rendszer, melynek működése következtében csökken a munkabalesetek száma, kedvezőbb a balesetek és az egészség-károsodások kimenetele, csökkennek a biztosítás terhei, s mindezek következtében csökkenhet a munkáltató által fizetendő járulék nagysága.

  1. A prevenció a balesetbiztosítás "üzleti érdekét" szolgáló alapfunkció. Megvalósítása a kockázatarányos díjkonstrukció, a kedvezmények - pótdíjak (bonus malus) rendszere, s a különböző prevenciós szolgáltatásokon (foglalkozás-egészségügy finanszírozása, munkavédelmi, minőségbiztosítási rendszer működtetése, munkavédelmi oktatás, tanácsadás, kutatás támogatása, stb.) keresztül érvényesül.
  2. A színvonalas gyógykezelés elősegítése az egészségügyi szolgáltatók akkreditációjában, minőségellenőrzésében való részvétel, az eset-menedzselés megvalósítása útján.
  3. A komplex rehabilitáció, mely a lehető legmagasabb fokon igyekszik biztosítani az egészségkárosodott egyén számára a társadalom életében való részvételt, a hajlamának, képességének, az eddigi tevékenységének megfelelő szakmai előmenetel lehetőségét biztosító munkavégzését.

 

A balesetbiztosítás története során a rehabilitációs ellátások jelentősége egyre inkább növekszik, s figyelembe véve a megváltozott munkaképességgel kapcsolatos hazai problémákat a rehabilitációs szemlélet megvalósulásának különleges figyelmet kell szentelni: az esélyegyenlőség, s a gazdasági célszerűség jegyében a fogyatékos, megváltozott munkaképességű embereket a lehető legmagasabb fokon kell integrálni a társadalomba.

A balesetbiztosítás feladatai ezen a területen:

    • a további egészségromlás, a társadalmi részvétel korlátozottsága kialakulásának a megelőzése,
    • az egyén létező és fejleszthető képességeinek kimutatása, s ezek hasznosításának elősegítése,
    • a képesség, - a tevékenység akadályozottságát kompenzáló segédeszközök biztosítása,
    • a fizikai és a társadalmi környezet "befogadóképességének" a javítása.

Mindezt az orvosi, a foglalkoztatási és a szociális rehabilitáció valósítja meg. Az orvosi rehabilitáció finanszírozása teljes egészében, a foglalkozási rehabilitáció az előbbihez csatlakozó része (állapot felmérés, az alapvető képességek kifejlesztése, az oktatás, a képzés bizonyos területei), valamint a szociális rehabilitáció kártérítési jellegű területei tartoznak a balesetbiztosítás finanszírozási körébe.

  1. A kompenzációs ellátások a munkaképesség megváltozása miatt bekövetkezett keresetkiesést kompenzálják táppénz, rokkantsági nyugdíj, s egyéb szolgáltatások formájában. A balesetbiztosítás juttatásai jelenleg előnyösebbek az általános kompenzációs ellátásoknál (hosszabb időtartam, magasabb járadék, kedvezőbb igényjogosultsági viszonyok, 100%-os gyógyszer és gyógyászati segédeszköz támogatás, stb.). Ezeket a preferenciákat továbbra is célszerű fenntartani.
  2. Szükséges emellett a megváltozott munkaképességűek ellátórendszerének korszerűsítése, melynek alapvető feladatai:

    • a munkaképesség és fogyatékosság minősítése szakmai szabályainak korszerűsítése, s a minősítés eljárási rendjének szabályozása,
    • új kategória- és ellátórendszer kialakítása.

    A korszerűsítési munkálatok az elmúlt években megkezdődtek, átfogó, összehangolt megvalósításuk szükséges.

    IV. A balesetbiztosítási rendszer működésének legfontosabb elemei

    1.) A rendszer kulcsfontosságú eleme a munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések előfordulása kockázatával arányos járulékfizetési rendszer. Ezt kiegészítheti a munkaadói kockázatkezelés, a munkavédelmi tevékenység eredményességét értékelő kedvezmény - pótdíj (bonus malus) rendszer. A kockázatarányos járulék amellett, hogy igazságos - a károkozás költségeit a károkozóra hárítja -, a munkavédelmi tevékenységet ösztönzi, abban anyagilag érdekeltté teszi a munkaadót. Ezzel szemben a jelenlegi egyenlő munkáltatói teherviselés nem piackonform megoldás.

    A kockázatarányos járulékrendszer működtetéséhez a munkahelyeket a kockázatok szerint csoportosítani, kockázati osztályokba sorolni szükséges. A besorolás történhet ágazati, alágazati alapon, a gazdasági tevékenységi köröknek, vagy a foglalkozásoknak megfelelően. A régóta működő balesetbiztosítások ezt a besorolási technikát alkalmazzák. A módszer hátránya, hogy továbbra is egyenlősít, ezt viszont alacsonyabb szinten valósítja meg - ezzel igazságosabb. Hátránya, hogy mivel nem a tényleges kockázati viszonyokat értékeli ösztönző hatása sem érvényesül.

    A valós kockázati viszonyokra, s az effektív munkavédelmi tevékenységre épülő ösztönző hatású, besorolás megvalósítása az Mvt. által előír a munkahelyek által elvégzendő kockázatértékelés adatainak felhasználásával mód is nyílik. A kockázati osztályba-sorolás alapjául tehát a tényleges kockázatokat, a balesetek és a foglalkozási betegségek számát, s ezek következményeit (beleértve az ellátások költségeit) figyelembe vevő rendszert kialakítását javasoljuk.

    Az így kialakított komplex rendszer módot ad a tevékenység sajátosságaiból (pl. föld alatt, magasban, nyílt téren végzett munka) adódó kockázat-szinteknek az eredményes munkavédelmi tevékenység általi tompítására.

    2.) A rendszer szolgáltatásainak és működésének költségeiből adódó kiadások, melyek összege 60-70 MdFt-ra tehető, valamint a járulékbefizetés alapjául szolgáló bértömeg (2001-ben 3500 MdFt) alapján meghatározható az általános járulékszint, melynek értéke 1,5-2,0% közötti. Ez az érték megfelel a nemzetközi arányoknak - Németországban 1,42%, Ausztriában 1,4%, korábban Magyarországon 2-4% volt a járulék az átlagos napibér után. A különböző országokban a balesetbiztosítási járulék szintje különböző diapazonokban - általában 0,5 - 7,0%-nyi terjedelemben - mozog.

    A kialakítandó balesetbiztosítás szolgáltatásai jelenleg is léteznek a különböző finanszírozási rendszerekben - az egészségügyi szolgáltatások, a gyógyszerellátás, a táppénz, a III.csoportos korlátok alatti rokkantsági nyugdíjellátás az Egészségbiztosítási Alapban, az I-II. csoportos korhatár alatti, és a korhatár feletti rokkantsági nyugellátás a Nyugdíjbiztosítási Alapban, a foglalkoztatási rehabilitáció a Munkaerőpiaci Alapban, a szociális ellátások a költségvetésben, a foglalkozás-egészségügyi ellátások, a betegszabadság, a táppénz 1/3-ának finanszírozása a munkaadók költségvetésében. A feladatok átcsoportosítása a balesetbiztosításba egyúttal a források átcsoportosítását is jelenti, ennél fogva a munkaadók általános terhei nem növekednek. A rendszer eredményes működése esetén, ha csökken a munkahelyi balesetek és megbetegedések száma, ha eredményesebb lesz a gyógykezelés, ha a rehabilitáció következtében sikeresebb lesz a munkába való visszatérítés, csökkennek a járadékkiadások és - zárt rendszert feltételezve - csökkenhetnek a munkáltatók járulék terhei is.

    Az európai országok balesetbiztosításai a járulék-kiegyenlítés, és az ösztönzés sajátos eszközeként alkalmazzák - vagy hangsúlyt fektetnek jövőbeni alkalmazására - a kedvezmények - pótdíjak (bonus malus) rendszerét, mely a komplex kockázati megítélés mellett alkalmat nyújt a munkaadók számára a tevékenységből eredő kockázati terhek enyhítésére.

    3.) A biztosítottak köre azon személyek csoportja, akiknek javára történik a munkavállalók által a járulékfizetés, s akik ennek fejében a balesetbiztosítás szolgáltatásaira jogosultak. A kör kialakítása során a következő elveket kell figyelembe venni:

      • a balesetbiztosítás kötelező hatálya alá esnek a gazdaságilag aktívan foglalkoztatottak, vagyis a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. hatálya alá tartozók;
      • a közszféra dolgozói;
      • a hivatásos katonák, a rendvédelmi szervek dolgozói, a rehabilitációs és büntetés-végrehajtási intézményben ellátottak és fogvatartottak.

    Eldöntendő kérdés, hogy a balesetbiztosítás szolgáltatásai kiterjedjenek-e a munkavégzés hatókörébe illetékesen tartózkodókra (pl. járókelők, látogatók, vásárlók, szolgáltatásokat igénylő vevők, stb.).

    Ugyancsak dönteni szükséges a mezőgazdasági vállalkozók, és az egyéni vállalkozók bekapcsolásáról. A mezőgazdaságban nagyok az egészségkárosító kockázatok, az egyéni vállalkozók csoportjában is magasabb a káresemények száma. A nemzetközi gyakorlatban ezt a kört egyre inkább bekapcsolják a kötelező biztosításba, ezt a célt tűzte ki a Munkavédelem Országos Programja is.

    Az elmúlt évtizedekben egyre inkább a balesetbiztosítás hatáskörébe vonják az oktatást. A balesetbiztosítás az oktatásban nemcsak az egészségvédelmet, s károsodások esetén azok ellátását jelenti, hanem a hallgatók egészségorientált magatartásának kialakítását is.

    Felvetendő a különleges, magas kockázatú tevékenységek biztosítási körbe való vonása, mint pl. a professzionális sportolók, artisták, stb.

    A járulék fizetés alóli mentességet, viszont a tevékenység különös hasznossága miatt a szolgáltatásokban való részvételt célszerű biztosítani a karitatív tevékenységek számára.

    A felsoroltakat figyelembe véve, mintegy 3,5 - 6,0 milliós kör tartozhat a balesetbiztosítás hatálya alá (2. sz. táblázat).

    1. sz. táblázat

    A balesetbiztosítás lehetséges személyi köre

    I. A kötelező védelem alá tartoznak

    1.) Munka-, szolgálati, vagy tanulmányi jogviszonyban állók

    2.) Bedolgozók, középítők, háziipart űzők, segítő családtagok

    3.) Művészeti teljesítményt nyújtók, artisták

    4.) Mezőgazdasági vállalkozók

    5.) Kisüzemek, segítő családtagok

    6.) A közösség érdekében tevékenykedők

    • egészségügyi, állategészségügyi tevékenységet, szociális gondozást, katasztrófa elhárítást segítő szervezetek

    • polgári védelmi alkalmazottak

    • életmentők

    • bűnüldözésben dolgozók

    • véradók és szervezeteik, közjogi alapítványok, funkcionáriusok.

    7.) Tanulók - szakmai oktatás, továbbképzés, tanfolyamok

    • óvodai, iskolai oktatás, főiskolák, egyetemek

    8.) Különböző építkezésen résztvevők, ha az központi támogatásban, adókedvezményben részesül

    9.) Rehabilitációs programban résztvevők

    10.) Szabadságvesztési idejüket töltők

    1. Mentesség a balesetbiztosítási kötelezettség alól

    1. Baleseti ellátásban részesülők
    2. Egyházi közösségek - aki erkölcsi motivációból oktatnak, gyógyítanak, ápolnak
    3. Orvosok, gyógyászati tevékenységet végzők, fogorvosok, gyógyszerészek.

    III. Önkéntes biztosítás

      • vállalkozók és segítő családtagok.

    4.) A biztosítási események körét a biztosítottak körének határai határozzák meg. Ide tartoznak mindenképpen a munkahelyen történt balesetek és a foglalkozási megbetegedések.

    Ez utóbbiak elismert száma világszerte növekszik, s Magyarországon is szükséges jelentősen kibővíteni a kártérítésre jogot adó foglalkozási megbetegedések listáját.

    Vita tárgyát képezik az un. úti balesetek, melyek a munkából jövet, vagy menet közben keletkeznek, melyekre a munkavállalóknak nincs közvetlen ráhatásuk. Megfontolandó egy sajátos konstrukció keretében az úti balesetek biztosítását átadni az üzleti biztosítóknak.

    A biztosítási események közé tartoznak a társadalombiztosítási, vagy a munkaügyi szolgáltatások igénybevétele során jelentkező balesetek.

    A döntés tárgyát képezi, hogy a tanulók, vagy a hivatásos sportolók balesetei milyen formában tartozzanak a körbe.

    1. A rendszer pénzügyi mérlegét tekintve a különféle szolgáltatásokra fordított pénzeszközök képviselik a nettó kiadásokat, melynek alapvető tételeit és jelenlegi forráshelyeit mutatja be a 4.sz.táblázat. A kiadások között a leglényegesebb tételt a prevenció, s ebben is a foglalkozás-egészségügy finanszírozása (20-30 milliárd Ft) jelentheti, amennyiben a rendszer finanszírozása a balesetbiztosításhoz kerül. Jelenleg nem a társadalombiztosítás kompetenciájába tartozik a foglalkozási és a szociális rehabilitáció és a kompenzációs ellátások egy részének, a munkavédelmi ellenőrzés, kutatás, tanácsadás finanszírozása.

    A balesetbiztosítási ellátások jelenlegi forráshelyei 3. sz. táblázat

    a) Társadalombiztosítási ellátások

      1. Az üzemi baleset és foglalkozási betegség egészségügyi ellátása

      1. háziorvosi ellátás
      2. járóbeteg ellátás
      3. fekvőbeteg ellátás
      4. gyógyszer- gyógyászati segédeszköz támogatás
      5. egyéb szolgáltatások, betegszállítás

      1. Baleseti táppénz
      2. Saját jogú baleseti nyugellátások

      1. baleseti járadék
      2. baleseti rokkantsági nyugdíj

      1. Hozzátartozói baleseti ellátások
      2. Korkedvezményes nyugdíj

    b) Állami kiadások

      1. Átmeneti és rendszeres szociális járadék
      2. Rokkantsági járadék
      3. Bányásznyugdíj
      4. A munkabiztonsággal összefüggő hatósági feladatok költségei.
      5. A foglalkoztatási rehabilitáció központi költségei (Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprésze)

    c) A munkáltató kiadásai

      1. Foglalkozás-egészségügyi alapellátás finanszírozása
      2. Üzleti balesetbiztosítás finanszírozása.

    d) Önkormányzati kiadások

    e) Nem számszerűsíthető egyéb kiadások

    • nyugdíj és más hasonló jövedelmek adókedvezményei,
    • súlyosan fogyatékosok adókedvezménye,
    • rehabilitációs vállalkozások kedvezményei.

    1. f) Veszteség jellegű társadalmi kiadások

    - munkaképtelenségből adódó járulékveszteség,

    • személyi jövedelemadó és más adóveszteség,
    • a fogyasztás csökkenéséből adódó adóveszteség.

    Az egészségügyi és orvosi rehabilitációs szolgáltatások finanszírozása jelenleg az Egészségbiztosítási Alap feladata. A kiadások pontos összege a balesetek és a foglalkozási megbetegedések valós számának ismerete hiányában csak megbecsülhető. 2000-es árakon számolva, 50-60 ezer munkahelyi balesetet és 3-5 ezer foglalkozási betegséget számítva ez az összeg 4-5 Mrd Ft-ra becsülhető.

    A baleseti táppénz és rokkantsági nyugdíj és járadék kiadások 2000-ben mintegy 12 Mrd Ft-ot tettek ki. Ezen kiadások nagysága a balesetek és az egészségkárosodások, jobb felderítése révén a jövőben növekedni fog.

    Sajátos típusú állami kiadások közé tartoznak a megváltozott munkaképességgel kapcsolatos adó- és járulékfizetési kedvezmények, melyekben a balesetbiztosítási jellegű események súlyát jelenleg nem lehet megállapítani.

    A rendszer működési költségvetésének tervezése szempontjából az OEP jelenlegi működési hányada - 2,8% - lehet az irányadó.

    A balesetbiztosítási rendszerek a legtöbb országban tartalékot képeznek. A tartalékképzés célszerűségéről és nagyságáról az előkészületi munkálatok további fázisában kell dönteni.

    A rendszer működésének költség-haszon. elemzése során a tételes kiadások mellett figyelembe kell venni a munkahelyi balesetekkel és betegségekkel kapcsolatos közvetett veszteségeket a munka alacsonyabb termelékenységéből adódó vállalkozói és társadalmi jövedelmekben, az elmaradt adó- és járulékbefizetésekben, stb.

    1. A balesetbiztosítás szervezeti megoldásaiban, mivel a biztosító tevékenységének tárgya nagyrészt a munkaadó- munkavállaló kapcsolata a munkavégzés során, s a munkaadó kompetenciájába tartozó munkakörülményeket kívánja közvetett eszközökkel a munkavállaló javára befolyásolni, az egyéb társadalombiztosítási ágakhoz képest jobban érvényesülnek a társadalmi jellegű megoldások (önkormányzatiság, társadalmi felügyelet), s az állam hatásköre többnyire csak a törvényességi felügyeletre terjed ki.

    A munka világa kockázati viszonyai alakításában való aktív részvétel, a kockázatarányos, rugalmas járulékrendszer működtetése, az összetett felelősségi viszonyok mint sajátosságok a balesetbiztosítás önelszámoló jellegű működtetését teszik szükségessé.

    A stratégiai, a pénzügyi és az operatív feladatok kijelölése vonatkozásában a szervezet centralizációját, a helyismeret, s a résztvevőkkel való szoros munkakapcsolatot igénylő tevékenységek viszont decentralizációt igényelnek. A központi irányító szervezet és a megyei szintet is alábontó városi, vagy akár nagyobb vállalati kirendeltségek működése között a vertikális és horizontális kommunikáció kiépítése teremti meg a kapcsolatot.

    1. Az előkészületi munkálatok során felmerültek a korkedvezményes nyugdíjrendszer és a balesetbiztosítás összefüggésének kérdései, s a kialakult álláspont szerint a két kérdéskört külön kell kezelni.

    8.) Mindezek alapján a kialakítandó balesetbiztosítás elvei a következőkben fogalmazhatók meg:

    1. A balesetbiztosítás a foglalkoztatási szférában résztvevő valamennyi foglalkoztatott (beleértve az önfoglalkoztatókat és a közszférában foglalkoztatottakat) biztosítása, amelyben a részvétel a Tbj. 2. § szerint kötelező, de az önkéntes csatlakozás a törvény hatálya alá nem tartozók számára is lehetséges.
    2. A balesetbiztosítási rendszerben általában a biztosítási, az ellátásokban a szolidaritás, a teherviselésben a kockázatarányosság elvei érvényesülnek.
    3. A biztosítási jogviszony, az alapjául szolgáló munka-jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. A foglalkoztatót (és a biztosításhoz önként csatlakozó személyt) bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási és járulékfizetési kötelezettség terheli.
    4. A balesetbiztosítási járulék fizetésére csak a foglalkoztató kötelezett. A járulékban elsődlegesen a foglalkoztató tevékenységének kockázata, és a Munka Törvénykönyvében, valamint az Munkavédelmi Törvényben meghatározott felelőssége fejeződik ki.
    5. A biztosítottak természetbeni és pénzbeli ellátások igénybevételére való jogosultságát a rendszeres balesetbiztosítási járulékfizetés alapozza meg.
    6. A munka-, üzemi-, és foglalkozási betegséggel kapcsolatos egészségügyi és orvosi rehabilitációs szolgáltatás a szükség szerinti azonos tartalommal illeti meg a biztosítottat.
    7. Az egészségügyi szolgáltatások a balesetbiztosítás terhére csak munkabalesetből, foglalkozási betegségből adódó egészségromlás által indokolt mértékben vehetők igénybe.
    8. A balesetbiztosító a biztosítottat jogairól és kötelességéről tájékoztatja, biztosítja igénye folyamatos és állandó érvényesítését.
    9. A balesetbiztosító a megelőzést, többek között munkabiztonsági és munka-egészségügyi (a továbbiakban munkavédelmi) információ szolgáltatással, tanácsadással, vizsgálatok és kutatások finanszírozásával is segíti.
    10. A rendszer önfinanszírozó (a járulékok rugalmas alakításával kell fedezni a mindenkori költségeket), de a tender kötelező jellege miatt szükséges az állami garancia deklarálása.
    11. A balesetbiztosítási rendszer működése nem eredményezheti az élőmunka terheinek növekedését. A jelenlegihez képest csak olyan arányban viselheti a járulék mértékét, amilyen arányban átvállalja a foglalkoztatót terhelő költségeket. A rendszer működésével kapcsolatban feladat átcsoportosítások a források átcsoportosítását is kell, hogy jelentsék.
    12. A balesetbiztosítási rendszer működésével az ellátásokkal kapcsolatos jelenlegi megtérítési rendszer érvényét veszti.

    V. A balesetbiztosítási rendszer kiépítésével kapcsolatos feladatok

    1.) Az adat- és információs rendszer kiépítése

    Az adatszolgáltatási és feldolgozási rendszernek a kialakítás első fázisában biztosítania kell, a pénzügyi és a járulékrendszer tervezéséhez szükséges adatokat a biztosítási eseményekről, s az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásokról. Ugyancsak szükséges a munkahelyi kockázatbecslés adatainak nyilvántartása és feldolgozása, mely alapján kialakíthatók a komplex kockázati osztályok.

    Már az előkészítés időszakában meg kell kezdeni a balesetbiztosítás információs rendszerének a kialakítását, melyet a jelenleg működő társadalombiztosítás, egészségügyi- munkaügyi és egyéb rendszerekkel összhangban kell megoldani.

    2.) A kockázatarányos járulékrendszer kidolgozása, során ki kell alakítani a munkahelyek kockázati osztályait, s a kockázatbecslés olyan módszereit, melyek lehetővé teszik a munkahelyek kockázatok szerinti besorolását.

    A balesetbiztosítási díj (járulék) meghatározása a kockázati osztályok kockázati szintje, az osztályban a munkahely részéről foglalkoztatottak száma, s a hozzájuk tartozó járulékköteles bértömeg alapján történik, oly módon, hogy a rendszer bevételei fedezzék a várható kiadásokat.

    A munkabalesetekről és a foglalkozási betegségekről rendelkezésre álló adatok hiányosságait szükség szerint reprezentatív vizsgálatokkal, modell-vizsgálatokkal kell pótolni.

    3.) A biztosítottak, és a biztosítási események körének meghatározása során célszerű figyelembe venni az egyes körökhöz tartozók munkavédelmi helyzetét, s a népegészségügyi szempontokat is figyelembe véve, az érdekeltek bevonásával dönteni a rendszer hatásairól.

    4.) Fel kell mérni a foglalkozás-egészségügyi ellátás helyzetét, értékelni kell működését, s a munkavédelem országos programjával, valamint a balesetbiztosítási elvekkel összhangban lévő finanszírozási rendszert kell kidolgozni számára.

    5.) A balesetbiztosítás ellátásainak meghatározása során gondoskodni kell a prevenciós és a rehabilitációs ellátások dominanciájának érvényesüléséről, az ellátások hatékonysága megfelelősége biztosítása mechanizmusáról. A balesetbiztosítás által nyújtandó, s jelenleg más rendszerekben finanszírozott ellátások forrásainak átcsoportosítása, illetve a több szektor által nyújtott ellátások összhangjának megteremtése az eredményes működés feltétele.

    6.) A balesetbiztosítás szervezeti kereteinek a meghatározása és megteremtése, a rendszer komplex volta, valamint az adatok hiányossága, miatt több fázisban történhet meg.

    Az első fázis feladata lehet az elkülönített adatgyűjtés, az információs, s a szervezeti és a jogi alapok megteremtése. Az adatgyűjtés fő irányai a munkahelyi kockázati viszonyok, valamint a balesetek és a foglalkozási megbetegedések előfordulása, s azok költségei.

    Az első fázisban a rendszer feladatává lehet tenni az adatszolgáltatási és feldolgozási rendszer kialakítását, a kompenzációs és a rehabilitációs ellátások ügyintézését. A foglalkozás-egészségügyi koncepció ismeretében lehet dönteni a foglalkozás-egészségügyi alapellátás elkülönült kassza formájában történő biztosítói finanszírozásáról. Az első fázisban a balesetbiztosítást legcélszerűbb az OEP keretén belül, részleges funkcionális elkülönüléssel működtetni.

    A 2-3 éves első fázis után lehet dönteni a rendszer végleges körvonalairól, irányítási, szervezeti mechanizmusairól. A lehetséges szervezeti megoldások kialakítása során az alapvető szempont a sajátságos funkcióknak megfelelő működés kereteinek a kialakítása.

    VI. Jelenlegi munkálatok

    Jelenleg munkacsoportok dolgoznak

    1. A munkahelyi kockázati osztályok és az osztályba sorolás módszerének kialakításáról

    2. A kötelező munkahelyi egészségbiztosítás (balesetbiztosítás) hatálya alá tartozók körének kialakításáról

    1. A balesetbiztosítás rehabilitációs szolgáltatásainak meghatározása
    2. A kockázatarányos balesetbiztosítási járulék rendszer alkalmazásának hatásainak a gazdálkodó szervezetek működésére

    A tanulmányok elkészültek. Jelenleg az értékelés műhelymunkái folynak. A tanulmányokat megvitatTa a Munkavédelmi Tárcaközi Koordinációs Bizottság Balesetbiztosítási Szakbizottsága. Ugyancsak külön munkacsoport vizsgálja a munkahelyi kockázatértékelés közelmúltban kidolgozott egységes követelményrendszerének alkalmazhatóságát.

    dr. Juhász Ferenc


    Dr. Juhász Ferenc részére!

    Engedd meg, hogy őszinte tisztelentünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki Neked, mindazon álhatatosságért és küzdelemért, amelyet a magyarországi munkahelyi balesetbiztosítás ügyéért eddig tettél.

    Meggyőződésünk, hogy ez a munka nem volt hiábavaló és tényként kell leszögeznünk, hogy munkád erdeményeképpen ezt az ügyet ma már nem lehet egyszerűen az asztal alá söpörni.

    Bízunk benne, hogy a sok, kudarcnak megélt élmény ellenére is maradt Benned annyi erő és akarat, hogy ezt a mindannyiunk által elismert ügyet tovább vezényled.

    Kívánjuk, hogy munkádat siker koronázza.

    Mi segítünk.

    Gyulaj 2003. 06. 20.


    FŐCZE LAJOS, Borhidi Gábor, Palotás Gábor, dr. Nosztrai Judit, Haubert Gábor, dr. Varga László, Rácz Péter, Varga István, Mandrik István, dr. Hetyei István, dr. Kápolna Ferenc, Kasszián Károly, Bölczy Brigitta


    vissza


vissza