AKTUÁLIS, HÍREK
FIGYELEMFELHÍVÁS
RENDEZVÉNYEK
ÉRDEKEGYEZTETÉS
KÉPVISELŐI FÓRUMOK
EURÓPAI UNIÓ
JOGI ISMERETEK
MUNKABIZTONSÁG
MUNKAEGÉSZSÉGÜGY
KÉMIAI BIZTONSÁG
SZABVÁNYOSÍTÁS
BALESETBIZTOSÍTÁS
EGYÉNI VÉDŐESZKÖZ
MUNKAVÉDELMI KÉPVISELŐK

MAGYAR FÓKUSZPONT
TAPASZTALATCSERE
KÉRDÉSEK-VÁLASZOK
HÍRLEVÉL
KIADVÁNYOK, SEGÉDLETEK
KAPCSOLATOK

Intézmények
Folyóiratok
Civil kapcsolatok

JOGSZABÁLYOK
ÜZLETI VILÁG
Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány
Székhelye: Budapest, 1068 Benczur u. 45. Telefon: 321-1969, Fax: (36-1) 461-2485
E-mail: alapitvany@mvkepviselo.hu
Az alapítvány kuratóriumának elnöke: dr. Váró György

ARCHÍVUM



http://ew2005.osha.eu.int
(a webhely 2005. tavaszától érhetõ el)

 

A Díjakról
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség hatodik alkalommal ír ki pályázatot a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén alkalmazott helyes gyakorlatot jutalmazó európai díjra. A 2005-ben kiosztásra kerülõ díjakkal az Ügynökség az olyan vállalatok, illetve szervezetek munkáját igyekszik majd elismerni, melyek kiemelkedõ és újító módon járultak hozzá a zaj okozta kockázatok megelõzéséhez. A díjak célja, hogy példákon keresztül mutassák be Európa valamennyi munkáltatójának és munkavállalójának, hogy milyen elõnyök származhatnak a helyes biztonsági és egészségvédelmi gyakorlat alkalmazásából.

A díjak emellett európai szinten is elismerik a kiválasztott szervezetek európai munkakörülmények javítása terén vállalt szerepét. Ezen felül:

  • A kiválasztott vállalatok/szervezetek képviselõi meghívást kapnak az "Európai Munkavédelmi Hét 2005" bilbaói záró rendezvényére, és díjkiosztó ünnepségére.
  • A példák egy Európa-szerte széles körben terjesztett ügynökségi kiadványban, és az Ügynökség weblapján is bemutatásra kerülnek.

Milyen példákkal lehet pályázni?
A helyes gyakorlati példák között a dolgozókat fenyegetõ, zajra visszavezethetõ veszélyek megelõzése vagy csökkentése érdekében kidolgozott és megvalósított megoldások szerepelhetnek. Fontos, hogy valamennyi pályázatból kitûnjön a jó menedzsment, ezen belül is elsõsorban a hatékony kockázatértékelés alkalmazása, és a kockázatértékelés során tett megállapítások megvalósítása, illetve hogy valamennyi pályázat a dolgozókat fenyegetõ veszélyek sikeres megelõzésére összpontosuljon.

A zaj nemcsak halláskárosodást okozhat, de baleseteknek is okozati tényezõje lehet, hozzájárulhat a munkával kapcsolatos stressz kialakulásához, sõt - hatását egyéb munkahelyi kockázatokkal együtt kifejtve - egészségkárosodáshoz is vezethet.

A helyes gyakorlati példáknak lehetõség szerint az alábbiakra kell összpontosulniuk:

  • A dolgozók bevonásával tett, hatékony irányítási intézkedések, például:
    • A zajból eredõ veszélyeket holisztikusan megközelítõ, hatékony kockázatértékelés, és ezt követõ akcióprogram;
    • A munkaeszközök zajkibocsátását is figyelembe vevõ beszerzési tervek;
    • Munkaegészségügyi megelõzõ intézkedések (pl. egészségügyi ellenõrzõ vagy megfigyelõ rendszerek).
  • Az erõs zaj kiküszöbölése a munkahelyen.
  • A zaj forrásnál történõ szabályozása, többek között a munkaeszközökön (pl. kézi mûködtetésû szerszámgépeken) alkalmazott, újító jellegû zajcsökkentõ eszközökkel.
  • Kollektív szabályozó intézkedések, többek között a munkahelyek zajkibocsátási szintjét csökkentõ, megfelelõ megtervezése és elrendezése által.
  • Képzés, például:
    • A zajjal kapcsolatos kérdések, és a zajcsökkentési stratégiák tudatosítását célzó munkahelyi képzõ és oktató programok;
    • A veszélyekkel, kockázatokkal és megoldásokkal kapcsolatos ismeretek hatékony átadása többek között megfelelõ utasítások, képzés, és a munkavédelmi képviselõk intézkedései útján.
  • A zaj okozta veszélyek kiküszöbölése vagy csökkentése olyan esetekben, amikor a zaj más munkahelyi kockázatokkal kombinálva jelentkezik (pl. zaj és veszélyes anyagok).

Az Ügynökség szívesen fogadja a helyes gyakorlati példákat az olyan gép- és berendezésgyártó cégektõl is, amelyeknek sikerült hatékony intézkedésekkel csökkenteni gépeik zajszintjét, illetve az olyan szervezetektõl, amelyek valamilyen módon (pl. adatbázisok biztosításával) elõsegítik az alacsony zajszintû berendezések beszerzését, különösen abban az esetben, ha a megoldás kidolgozására a gyártók, a munkáltatók és a munkavállalók együttmûködése keretében került sor. Ugyancsak örömmel fogadja a zajos környezeten (pl. segélykérõ szolgálat) belüli hatékony kommunikációt elõsegítõ - egyéni vagy kollektív - újító irányítási módszereket.

Minek kell kitûnnie a példákból?

  • Munkahely-központúság;
  • A kockázatok jó irányítás útján, forrásnál történõ szabályozása, különös tekintettel a kockázatértékelés hatékony alkalmazására, és a kockázatértékelés során tett megállapítások megvalósítására;
  • A vállalatvezetés és a dolgozók, illetve a munkához használt berendezéseket szállító és átvevõ cég közötti megfelelõ egyeztetés;
  • A munkavállalók hatékony részvétele;
  • Sikeres munkahelyi alkalmazás;
  • Tényleges javulás;
  • Idõbeli fenntarthatóság;
  • Törekvés a vonatkozó törvényes követelményeknek való egyszerû megfelelést túllépõ 'többletérték' biztosítására; · Egyéb munkahelyeken - ezen belül lehetõség szerint más tagállamokban és KKV-kben (kis- és középvállalkozások) - való alkalmazás lehetõsége; és
  • A biztosított információ ´frissessége'. Fontos, hogy a példa új keletû, illetve csak szûk körben ismert legyen.

A beküldött pályázatok között nem szerepelhetnek olyan helyes gyakorlati példák, melyek nyilvánvalóan kizárólag kereskedelmi haszonszerzés céljából kerültek kifejlesztésre. Ez különösen a piaci forgalmazásra kerülõ, illetve arra alkalmas termékekre, eszközökre és szolgáltatásokra vonatkozik. Az egyénre irányuló példáknak (pl. képzés) azt is feltétlenül szemléltetniük kell, hogy hogyan illeszkednek be egy szélesebb körû kockázatmenedzsment megközelítésbe. Az elõzõ évek díjazott helyes gyakorlati példáit az Ügynökség weboldalán, például az alábbi címen tekintheti meg:
http://agency.osha.eu.int/publications/reports/103/en/Accidentprevention.pdf

 

Kik vehetnek részt?
Helyes gyakorlati példákat az EU tagállamaiban mûködõ szervezetek küldhetnek be. Az ilyen szervezetek közé tartoznak:

A jelentkezés módja
Bõvebb
tájékoztatással az Ügynökség országában mûködõ - és az Európai Hét nemzeti szintû szervezéséért is felelõs - hálózati partnere szolgál, többek között a pályázatok benyújtásának határidejére vonatkozóan is.
Kapcsolatfelvétel:

MAGYAR
FÓKUSZPONT
Név: Gádor János
Cím: Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség (OMMF)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Telefon: 346-9454
Fax: 346-9453
E-mail: gador@ommf.hu
www.munkavedelem.hu, www.fokuszpont.hu

beküldési
határidõ: 2005. június 15.

EURÓPAI MUNKAVÉDELMI ÜGYNÖKSÉG

Az
Európai Ügynökségrõl a http://agency.osha.eu.int , az "Európai Hét 2005"-rõl az alábbi címen talál bõvebb tájékoztatást: http://ew2005.osha.eu.int (utóbbi 2005. tavaszától érhetõ el).

 


A MINŐSÉGI MUNKA ELŐMOZDÍTÁSA A KIBŐVÍTETT EURÓPAI UNIÓBAN


Az európai bővítés kihívásai: A munkabiztonság és egészség szabályozása Magyarországon és Lengyelországban

(Challenges of European Enlargement: Regulaton of Health and Safety in Hungary and Poland - megjelent a „The International Journal of Comparative Labour Law and Industrial Relations” c. kiadvány 2004. 20/2. számának 253-275. oldalán)

 

………

5. Az EU követelményeinek teljesítése a munkavédelem területén: Magyarország és Lengyelország példája

 

5.1. Magyarország

 

Magyarország volt az első közép-európai ország, amelyik piaci elemeket vezetett be a központi tervezési folyamatba, és 1991-ben, a többpártrendszerű demokráciára való áttérés idején, a gazdaság jelentős része névlegesen már magánkézben volt. Ennélfogva már a kezdetektől sokan azt feltételezték, hogy Magyarországon a gazdasági átmenet jóval könnyebben fog végbemenni, mint a többi közép-európai országban, mivel itt már korábban engedélyeztek bizonyos fokú magántulajdont, és tűrték a vállalkozói tevékenységet. Mindennek nagy része azonban az állami szektortól nyert alvállalkozói formában, a legális kereteken kívül esve valósult meg, így mindenféle szabályozást elkerült.

 

A foglalkoztatás szerkezetében lényeges változás 1989 után kezdődött, amikor a magán foglalkoztatás aránya lényegesen megnőtt állami vállalatok privatizációja és az új magánvállalkozások megalakulása következtében. Azonban a privatizáció eredményeképpen a „szabályos” foglalkoztatás általánosan csökkent. 1989 óta a foglalkoztatás folyamatosan csökkent, és 1996. elején teljes foglalkoztatottság csak 72,2 %-os volt a kb. 10.2 millió lakosú országban.37 Összességében az 1990-es évek közepére Magyarországon jelentős visszalépés következett be, amely több, mint 1.5 millió munkahely elvesztését, az ipari termelés visszaesését, a mezőgazdasági ágazat tényleges szétesését, inflációs nyomást és viszonylag nagyfokú munkanélküliséget jelentett.38 Ez alatt az idő alatt az állam nagyjából elhanyagolta a munkahelyi egészség és biztonság ügyét. A tőke becsalogatása, a munkahelyek megtartása és a lehető legmagasabb bérek megszerzése kapott prioritást a biztonságos munkakörnyezet megteremtésével szemben. Nem invesztáltak munkavédelemi célokra, a berendezések és a technológiák elavulttá váltak, és hiányoztak az egyéni védőeszközök. A munkabiztonsági hiányosságokat nem monitorozták, különösen nem a kiemelkedő szerepet játszó un. „rejtett” gazdaságban. 1997 óta lenyűgöző gazdasági növekedés folyik, a magyar gazdaság éves növekedése 4 % körüli. A csatlakozó országok között jelenleg Magyarország az egyik, ahol 5.7 %-kal a munkanélküliségi ráta 2003. júliusa és szeptembere között a legalacsonyabb.39 Sok új munkahelyet külföldi és multinacionális, többek között az EU-ból származó cégek teremtettek, akik behozhatták volna magukkal a magas színvonalú munkahelyi kultúrát, azonban nagy gyakorisággal ezt nem tették meg, inkább hasznot húztak az olcsóbb munkaerőből.

 

A változásnak ez a történelmi folyamata, különösen a privatizáció valamint a beáramló invesztíció által stimulált piacgazdaság irányába történő elmozdulás, jelentős hatást gyakorolt a magyarországi munkahelyi környezet, a munkavédelem és a szabályozás ügyére. 1993-ban Magyarországon elfogadták a XCIII. sz. munkavédelmi törvényt, amely a CII. sz. 1997-es törvénnyel módosult, és kiegészült az akkori munkaügyi miniszter 5/1993 sz.(XII.26.) MüM rendeletével40.

Ennek célja az volt, hogy a keret irányelv lényegét beépítse, és a munkavédelem elveit és szervezeti szempontjait lefektesse. A törvény megalkotásakor szem előtt tartották, hogy az a munkavédelem területét a lehető legnagyobb mértékben lefedje, és a továbbiakban már alig legyen szükség miniszteri rendeletekkel történő további kiegészítésekre.

 

Az 1993-as törvényből azonban kiviláglik néhány hiányosság a keret-irányelvhez képest, ezek közül a legsúlyosabb az, hogy nem határozza meg világosan a munkáltató kötelességeit a munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészsége védelmére vonatkozóan. Ehelyett a törvény első két fejezete hosszasan és bő részletességgel főleg az állam kötelességeivel és felelősségével foglalkozik. A munkáltatók felelősségét még inkább elhomályosítja az a számos közvetítő szerv, amelyek felelősek az állam munkavédelmi kötelezettségeinek végrehajtásáért, ezek a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Népjóléti Minisztérium, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium,41 és az általuk ellenőrzött és irányított központi közigazgatási szervek: az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, az Állami Népegészségügyi Szolgálat és a Magyar Bányászati Hivatal. Következésképpen a munkáltatók nagyon precízen meghatározott jogi szabályozások és szabványok keretén belül (lásd a 2(2) és 2(3)) szakaszt) felelnek az állami munkavédelmi követelmények megvalósításáért. Az 1993-as törvény III. fejezete nagy hangsúlyt helyez azokra a műszaki előírásokra, amelyeket a munkáltatónak teljesítenie kell, és a munkaeszközök, munkaanyagok és egyéni védőeszközök tekintetében szigorú követelményeket tartalmaz. A műszaki előírásokat azok a miniszteri rendeletek részletezik, melyeket a törvény értelmében az illetékes miniszterek adnak ki 42.

 

Összegezve, a törvény nagy mértékben elmulasztja a felelősség áthárítását az államról a munkáltatókra, ami pedig a keret irányelv fő követelménye. Ehelyett, a törvény támogatja a munkáltatót, hogy továbbra is az állam bevett szabályozó munkavédelmi politikáira és programjaira támaszkodjon.

 

Az 1989-es keret irányelv néhány fő rendelkezése megtalálható az 1993-as törvény IV. fejezetében, melyek túlnyomó részét módosítja az 1997. évi CII. törvény. Ezek a rendelkezések nagyrészt az irányelv átültetését tartalmazzák. Ezek előírások a kockázatértékelésre és kockázatkezelésre, a munkahelyi munkavédelmi felelős alkalmazására, a munkavállalók képzésére és tájékoztatására.

 

A törvény biztosítja a munkavállalókkal történő konzultációt is, jóllehet egészen más módon, mint ahogy az az irányelvben szerepel. Az irányelv 11. szakasza szerint a „munkáltatók kötelesek konzultálni a munkavállalókkal és/vagy képviselőikkel, és lehetővé kell tenniük számukra, hogy részt vegyenek a munkavédelemre vonatkozó minden kérdés megvitatásában. Ennek előfeltétele a munkavállalókkal történő konzultáció, a munkavállalók és/vagy képviselőik javaslattételi joga, a hazai jog és/vagy gyakorlatnak megfelelő kiegyensúlyozott részvételük”. Az 1993. évi törvény a „kiegyensúlyozott” munkavállalói részvételt az új technológiai folyamatok bevezetése előtt kizárólag annak megvitatására korlátozza, hogy azok milyen következményekkel járnak, különösen milyen potenciális munkavédelmi kihatásai lehetnek (lásd a IV. fejezet 54(3)(d)) szakaszát. A törvény azonban nagy hangsúlyt helyez a munkavédelmi képviselők és munkavédelmi bizottságok szerepére (lásd a VI. fejezetet), és meglehetősen jelentős hatalommal ruházza fel őket. A törvény felhatalmazza a munkavédelmi képviselőket, hogy megvizsgálják az egyes munkahelyeken a munkavédelmi követelmények betartását, így jogukban áll a munkahelyekre belépni, információt kérni a munkáltatóktól, követelni a munkáltatótól, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket, valamint részt venni foglalkozási balesetek kivizsgálásában.

A munkáltató köteles reagálni a követelményekre, megtenni a szükséges lépéseket 8 napon belül, és amennyiben ezt elmulasztja, írásban köteles indokait közölni. Mivel számos magyar munkáltató még viszonylag új a fejlődő piacgazdaság számára, nem valószínű, hogy ezek a rendelkezések biztosítják a munkahelyi szintű kiegyensúlyozott tárgyalást és társadalmi párbeszédet. Ehelyett a szervezet részéről extra ellenőrzési mechanizmusokat léptetnek életbe a munkáltatók vállalkozásai felett. Szintén figyelemre méltó, hogy az irányelv 6. szakaszában szereplő, a munkaadókra háruló általános kötelezettségek szó szerinti ismétlése ellenére a törvény figyelmen kívül hagyja az irányelv 5. szakaszának elején szereplő fő célt, miszerint „a munkaadó kötelessége minden szempontból biztosítani a munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségét”. Az 1993. évi törvény korábbi fejezeteiben az állam felelősségének túlzott hangsúlyozása gyengíti a törvény rendelkezéseinek a munkáltatók munkavédelmi kötelezettségeire vonatkozó hatását.

 

A hatékonyság szempontjából az irányelv átültetésének egy másik vetülete a végrehajtási stratégiákban található. Az 1993. évi törvény VII. fejezete a legtöbb végrehajtási rendelkezést tartalmazza, és hasznos ezeket itt áttekinteni. Magyarországon a munkavédelem országos szintű felügyelete és szankcionálása számos országos hatóság és felügyeleti szerv elsődleges feladata. A munkabiztonság ügye az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (Munkavédelmi Felügyelet) fennhatósága alá tartozik, a munkaegészségügy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felelőssége, feladatait általános orvosok látják el. Végül a bányászatban a munkavédelem területét a Magyar Bányászati Hivatal felügyeli. Létezik egy javaslat, miszerint a jelenleg fennálló felügyeleti kereten kívül létre kellene hozni a magyar törvényhozásban egy külön biztosítási alapot a magyar munkavállalók kötelező részvételével.

 

A felügyeleti szerveknek információkkal és konzultációkkal segítséget kell nyújtaniuk a munkáltatóknak, munkavállalóknak és a munkavédelmi képviselőknek, hogy támogassák azon képességeik fejlesztését, melyek jogaik gyakorlásához és munkavédelmi kötelezettségeik teljesítéséhez szükségesek (1993. évi törvény 81. szakasza). A felügyeleti szerveknek jogukban áll munkavédelmi bírságot kivetni azon munkáltatókra, akik nem tartják be a munkabiztonsági követelményeket, súlyosan veszélyeztetik az alkalmazottak életét vagy biztonságát.

 

A munkáltatókat inkább jogi, mint természetes személyeknek definiálják, akik szervezett munkára munkavállalókat vesznek fel. A bírság összegét az illetékes megyei hatóság vezetője szabja meg a felügyelő javaslata alapján, mely 50.000 Ft-tól 3.000.000 Ft-ig terjedhet (kb. 200 - 12.000 euró) (az 1993. évi törvény 82. szakasza). A felügyeleti szerveknek felhatalmazásuk van munkabiztonsági szakértői engedélyek kiállítására, valamint az egyéni védőeszközök minősítő tanúsítványainak kiadására.

 

Történelmi fejlődés eredményeképpen a közbiztonság ügye a rendőrség hatáskörébe tartozik. Mivel az EU nem nyújt semmiféle speciális útmutatást a jogi követelmények megvalósítására és szankcionálására vonatkozóan, az intézményi szervezet változatlan marad, mely 3 fő hatóságra oszlik. Ez némi kényelmetlenséget okoz a politika és a döntéshozás területén, azonban Magyarországon egy egységes jogérvényesítő hatóság létrehozása extra költséggel járna, és nem képezi prioritás tárgyát.


A magyar munkavédelmi felügyelőknek jogukban áll külön engedélyek nélkül az összes munkahelyen ellenőrzést tartani a saját hatáskörükön belül, kivizsgálni a munkabaleseteket, felszólítani a munkáltatókat a munkavédelmi követelmények betartására, kötelezni a munkáltatókat, hogy rendezzék a nem megfelelő eseteket meghatározott időn belül, leállítani a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető munkát, valamint azonnali hatállyal elrendelni berendezések és egyéni védőeszközök használatának felfüggesztését. A rendelkezésre álló szűkös pénzügyi források miatt kevesebb figyelem irányul a tanácsadói szerepre, például útmutatók, ajánlások stb. kiadására, mint a munkavédelmi követelmények betartásának biztosítására. Ezekre a fogyatékosságokra a Bizottság 1993-as (43) jelentése rávilágított, és többek között azt állapította meg, hogy tovább kell javítani mind a személyi, mind a műszaki feltételeket a munkavédelem problematikájának jobb koordinálásával együtt, a hatóságok közötti szoros együttműködés, a jobb munkabaleseti bejelentési rendszer létrehozása, és egy hatékony általános információs rendszer kialakítása révén.

Hivatkozások:

 

(37) Maarten Keune, Youth Unemployment in Hungary and Poland, Action Programme on Youth Unemployment, ILO, 1996.

(Fiatal munkanélküliek Magyarországon és Lengyelországban. Akcióprogram a fiatal munkanélküliek részére)

http://www.ilo.org/public/english/employment/strat/pulbl/etp20.htm

 

(38) Centre for Cooperation with the Economies in Transition (CCET), Transition at the Local level, The Czech Republic, Hungary, Poland and The Slovak Republic, OECD, 1996.

(Átmeneti Gazdaságok Együttműködésének Központja: Átmenet helyi színten: Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és a Szlovák Köztársaság)

 

(39) Country Profile: Hungary, 2003.

(Ország profil: Magyarország: 2003)

http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/hungary/index.htm

 

(40) 2002 óta Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium

 

(41) A törvény értelmében a munkaügyi és a népjóléti miniszter rendeleteket bocsáthat ki.

 

(42) Kb. 30 miniszteri rendelet létezik a munkavédelem területén.

 

(43) 2003 Regular Report of the Commission on Hungary’s Progress towards Accession, Comprehensive monitoring report on Hungary’s preparations for membership.

(2003. évi bizottsági rendes beszámoló Magyarország előrehaladásáról a felvétel felé. Átfogó monitorozási jelentés Magyarország tagsági felvételének előkészületeiről.)

 


Megállapodás a Magyar Munkavédelmi Fókuszpont

és a Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány között

 

A Magyar Munkavédelmi Fókuszpont (a továbbiakban: Fókuszpont), mint az európai munkavédelmi információs hálózat nemzeti központja, valamint a munkahelyi munkavédelmi képviselők (bizottságok) országos hálózattal rendelkező nonprofit szervezete a Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány (a továbbiakban: Alaptívány) céljai közösek: eredményesen elősegíteni az európai normáknak megfelelő biztonságosabb és egészségesebb munkakörnyezet kialakítását.

Ennek érdekében a következőkben állapodtak meg:

1. A Fókuszpont vállalja:

  • Esetenként rájékoztatást nyújt – lehetőleg magyar nyelven – az európai munkavédelmi fejleményekről.
  • Az Alapítványt a hazai hálózat részvevőjének tekinti
  • Lehetőséget biztosít az Alapítvány számára, hogy rendezvényein részt vehessen, honlapjához kapcsolódjék

 

2. Az Alapítvány vállalja:

  • Hálózatán keresztül a képviselők felé folyamatosan továbbítja a kapott információkat szóban, írásban, elektonikus úton.
  • Lehetőséget biztosít a Fókuszpont számára, hogy rendezvényein, kiadványaiban, a képviselők képzésében, továbbképzésében a Fókuszpont részt vehessen.
  • Biztosítja, hogy honlapjához és a hozzá kapcsolódó hírlevélhez a Fókuszpont honlapja kapcsolódhassék.
3. Az Alapítvány a munkavállalói munkavédelmi érdekképviseleti rendszer részének tekinti tevékenységét

4. A kapcsolattartásért a Fókuszpont részéről: Gádor János, Az Alapítvány részéről: Főzce Lajos elnök, Péterfy Lajos titkár a felelős.

5. A jelen megállapodásban foglaltak megvalósulását szükség szerint, de évente áttekintik.

6. Jelen megállapodás határozatlan ideig érvényes

 

Budapest, 2004. Február 16.

Alaptívány részéről:

Fókuszpont részéről:

dr. Békés András


vissza