Támogatja:

 


             Európai Munkahelyi

                        Biztonsági és Egészségvédelmi

             Ügynökség

 

MUNKAHELYI  ZAJEXPOZÍCIÓ  OKOZTA

HALLÁSKÁROSODÁS  ÉS

 

MEGELŐZÉSE

 

 

 

Kiadja:

 

az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség

Fókuszpont

 

 

Írta:

 

Dr. Martin János

 

 

Lektorálta:

 

Gádor János

 

 

Szerkesztette:

 

Péterfy Lajos

 

A munkahelyi zajexpozíció okozta halláskárosodás

gyakorlati kérdései

 

 

ROBERT KOCH: "Bekövetkezik az a nap, amikor az ember kénytelen lesz egészségének egy veszélyes ellenségével a zajjal ugyanúgy harcolni, mint valaha a kolera és a pestis ellen harcolt"

Miért fontos a hallás? Miért a hallás a legfontosabb érzékünk?

Sokan a látást tartják a legfontosabb érzéknek. A látással azonban a gömb alakú térnek csak egy kisebb részét észleljük egyszerre, mely vízszintesen körülbelül 170 fokot és függőlegesen 70 fokot zár be. Ebből csak mintegy 7 fok az éleslátás azon területe, ahol a kellően megvilágított tárgyról színes, nagyjából éles képet kapunk. Csökkentett fényerőnél és perifériásan is, a látóterünk többi részét csak elmosódottan, színek nélkül észleljük. A ténylegesen éles kép még lényegesen kisebb szög alatt észlelhető. A látáshoz alapvetően szükséges továbbá a szemek finom mozgása.

A hallás ezzel szemben a gömb alakú tér minden irányából észleli a hangokat, meghatározza irányukat. Azokat a hangokat halljuk meg, melyek legalább a fontosabb frekvenciákon meghaladják a háttér zaj szintjét. A rövid időn belüli kis hangváltozásokat is igen jól meghalljuk. Társaságban ki tudjuk választani annak beszédét, akire figyelni akarunk. Tudatos figyeléssel egyesek ki tudják hallani a zenekar egyes hangszereit is.

 

A hangfrekvenciás rezgéseket három csoportba soroljuk, úgymint:

         Infrahangok az 1-20Hz közötti,

         Hallható hangok a 20Hz-től 20kHz-ig terjedő rezgések,

         Ultrahangnak nevezzük a 20kHz feletti hanghullámokat.

 

Mindhárom frekvencia tartományban a hang - hangnyomásszintjétől, frekvenciájától és a behatás időtartamától függően - átmeneti, illetve maradandó változásokat okoz az emberi szervezetben. Ezek összességét összefoglaló névvel zajártalomnak nevezzük.

A következőkben csak a hallható hangok tartományába eső rezgésekkel és azok hatásaival foglalkozunk.

 

Bevezetés:

Magyarországon az 1970-es években Surján és munkatársai végeztek kutatási célból reprezentatív jellegű hallásvizsgálatot, mely azt tükrözte, hogy a lakosság mintegy 10 %-a halláskárosodott és ennek 16-26 %-a foglalkozási eredetű.

1994-ben az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetben 2603 zajexpozícióban dolgozó külföldön munkát vállaló adatait dolgozták fel. A vizsgált munkavállalók 35 %-ánál találtak csak ép hallást. Kezdődő /30 dB-nél kisebb/ zajcsipke 31 %-ban fordult elõ. 22 %-ban a halláskárosodás elérte a fokozott expozíció mértékét, vagyis mindkét fülön a 4000 Hz-es frekvencián a halláscsökkenés 30 dB-nél nagyobb volt. Foglalkozási betegség mértékét elérő halláscsökkenés a vizsgálatok 6 %-ában fordult elő. Ugyancsak 6 %-ban találtak egyéb vezetéses, illetve belsőfül eredetű percepciós típusú halláskárosodást.

Az adatok feldolgozásából következtethető, hogy a zajexpozícióban dolgozók legalább felénél a nyugdíjkorhatár elérésére maradandó beszédmegértési zavart is okozható halláskárosodás alakul ki.

A zaj okozta halláskárosodás napjainkban a leggyakoribb foglalkozási megbetegedés. Az éves jelentések alapján az összes elfogadott foglalkozási betegség bejelentés 25-31%-a.

 

Bejelentett zaj okozta halláskárosodások területi bontásban

 

 

 

MEGYE

 

Bejelentett éves esetszám

 

Összes

eset

 

1997

1998

1999

2000

2001

2002

 

2003

 

2004

Budapest

16

28

20

15

6

4

5

5

99

Baranya

16

19

22

9

2

40

18

62

188

Bács-Kiskun

26

11

15

2

-

3

3

-

60

Békés

5

-

-

9

-

-

1

-

15

Borsod-Abaúj-Zemplén

16

10

8

1

5

9

4

-

53

Csongrád

9

1

3

4

5

-

-

-

22

Fejér

23

24

8

10

4

12

10

8

99

Győr-Moson-Sopron

13

5

18

6

16

3

4

3

68

Hajdú-Bihar

26

12

45

9

20

13

10

8

143

Heves

12

9

13

12

17

21

6

16

106

Komárom-Esztergom

3

2

-

1

3

6

4

5

24

Nógrád

4

-

3

1

-

-

1

1

10

Pest

14

28

3

11

7

6

6

6

81

Somogy

17

14

19

18

3

8

1

2

82

Szabolcs-Szatmár-Bereg

8

2

-

-

1

1

-

1

13

Jász-Nagykun-Szolnok

24

5

4

4

6

15

5

12

75

Tolna

4

6

2

5

1

13

11

6

48

Vas

4

4

1

4

5

4

1

1

24

Veszprém

11

38

28

27

13

13

12

3

145

Zala

20

24

29

20

12

15

11

30

141

Összes eset

271

242

241

168

126

186

113

169

1496

 

Bejelentett zaj okozta halláskárosodások ágazatonként

 

Nemzetgazdasági ágazatok

Bejelentett esetszám

2002

2003

2004

Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, halászat

4

2

3

Erdőgazdálkodás

11

6

9

Energiahordozó bányászata

29

20

45

Egyéb ásványbányászat

2

-

-

Élelmiszer, ital, dohány gyártása

8

-

3

Textília, textiláru gyártása

3

2

2

Bőrtermék, lábbeli gyártása

-

-

1

Fafeldolgozás

3

-

5

Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység

2

4

2

Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás

1

2

2

Vegyi anyag, termék gyártása

4

1

-

Gumi-, műanyag termék gyártása

1

-

1

Egyéb nem fém ásványi termék gyártása

1

2

15

Fém alapanyag, feldolgozási termék gyártása

28

30

42

Gép, berendezés gyártása

41

17

8

Villamos gép, műszer gyártása

4

8

7

Járműgyártás

3

4

3

Egyéb feldolgozóipar

6

-

4

Villamosenergia-ipar

2

4

5

Víztermelés

1

-

-

Építőipar

16

9

4

Kereskedelem

4

-

3

Szállítás, posta, távközlés

11

1

4

Egyéb

1

1

1

Összes eset

186

113

169

 


 

A zaj okozta halláskárosodások számának és gyakoriságának alakulása
1985-2004

 

 

 

A  b e j e l e n t e t t  e s e t e k


Év


száma

10 ezer alkalmazásban állóra* 
jutó száma

aránya az összes foglalkozási meg-betegedés %-ában

1985

604

1,29

29,1

1986

474

1,01

28,8

1987

494

1,06

35,5

1988

556

1,20

41,1

1989

571

1,25

40,1

1990

358

0,80

36,2

1991

302

0,72

30,6

1992

175

0,47

25,9

1993

200

0,64

31,3

1994

154

0,54

29,0

1995

260

0,92

31,4

1996

274

1,09

38,1

1997

271

1,06

38,2

1998

242

0,96

35,0

1999

241

0,96

36,0

2000

168

0,62

29,6

2001

126

0,46

26,2

2002

186

0,68

38,0

2003

113

0,41

20,9

2004

169

0,61

25,0

Összesen (20év)

5938

296,9/év

0,84

(átlag)

32,3

(átlag)

 

 


Mindazon hangokat, melyek az emberben kellemetlen érzetet keltenek, tevékenységét, nyugalmát zavarják, illetve patológiás reakciókat váltanak ki zajnak nevezzük.

 

A zaj eredetét tekintve származhat:

         - ipari üzemekben folytatott tevékenységből, valamint a

            - környezetből. Ez utóbbinál külön kell említeni a közlekedésből származó zajt, mint az egyik leggyakoribb környezeti zajforrást.

 

A mindennapi gyakorlatban jelentős a zajexpozíció az alábbi iparágakban:

          textilipar,

          fémmegmunkálás (lakatos tevékenység)

          gépgyártás

          fémtömegcikk gyártás

          asztalos és bútoripar

          erdőgazdaság (fakitermelés)

          bányászat

 

A zajt - különös tekintettel az ipari zajra - a következő jellemzőkkel tudjuk leírni:

                                     intenzitása

                                      színképe (frekvencia spektruma)

                                      időbeli lefolyása

 

A zaj - hangnyomásszintjétől és a behatás időtartamától függően - átmeneti, illetve maradandó változásokat okoz az emberi szervezetben. Ezek összességét összefoglaló névvel zajártalomnak nevezzük. A 40 - 65 dBA hangnyomásszintű zajok pszichés (idegesítő, terhes) hatásokat váltanak ki. A 65 - 85 dBA közöttiek a pszichés (magatartásbeli) változások mellett a vegetatív idegrendszer irányítása alatt működő funkciókban okoznak eltérést, elsősorban azokon a munkahelyeken, melyeken a munka végzéséhez fokozott figyelem szükséges (pl.: irodák, vezérlőhelyiségek), illetve a zaj nem kapcsolódik szervesen a munkafolyamathoz.

A figyelem és teljesítmény csökkenése révén már ilyen mértékű zajexpozíció is növeli a munkahelyi balesetek gyakoriságát. USA statisztikai adatok szerint 85 dBA expozíció felett évi 1 nappal nő a táppénzes napok száma

85 dBA feletti hosszabb-rövidebb idejű egyszeri zajexpozíció után is kimutatható a hallásküszöb átmeneti, időszakos emelkedése, mely igen gyakran objektív (fülzúgás) és szubjektív (teltség érzés) panaszokkal társul. Az átmeneti hallásküszöb emelkedés (TTS) nagysága - az egyéni érzékenységen túlmenően - elsősorban a zajszint nagyságától, illetve az expozíció időtartamától függ.

A zajexpozíció megszűnte után az átmeneti hallásküszöb emelkedés fokozatosan normalizálódik. Rendszeres, vagy egyszeri nagy intenzitású (140 dB peak feletti) zaj behatás után a hallásküszöb emelkedés maradandó lehet (PTS).

 

Az egyszeri zajbehatás eredményeként kialakuló maradandó halláscsökkenés esetében akusztikus traumáról vagy dörejártalomról beszélünk. Ez üzemi balesetnek minősül.

A zajexpozíció okozta kóros eredetű elváltozások, zavarok elsősorban a belsőfülben található szőrsejtekben, illetve azok működésében mutathatók ki. A szőrsejtek károsodása együtt jár az un. kóros hangosságfokozódás jelenségével, mely az exponált és károsodott dolgozóknál főleg a beszédmegértés zavarában nyilvánul meg. Ez a kóros működés maradandó és a későbbiekben sem gyógyszeresen, sem hallókészülékkel nem javítható, ezért jelentős a foglalkozási betegség kialakulásának a megelőzése.

Az akut hallószervi sérülés az esetek nagy részében aszimmetrikus, ami annak következménye, hogy a közeltérben bekövetkezett nagy intenzitású hanghatás a fej árnyékoló hatása miatt az egyik oldalt sokkal jobban érinti. Ezzel szemben a tartós zajexpozíció következtében kialakuló hallásromlás minden esetben szimmetrikus. A két oldal között maximálisan 10-15 dB-es hallásküszöb-különbség alakulhat ki. Nagyobb eltérés esetén a rosszabbul halló fül hallás státuszának alakulásában egyéb kiváltó okot is keresni kell. A kezdeti stádiumot - csipke kialakulása - fokozott expozíciós (premorbid) stádiumnak nevezzük. Az expozíciós idő növekedésével a halláscsökkenés fokozatosan progrediál, átterjed a beszédfrekvenciára is. A károsodásra jellemző az 500-2000 Hz felé fokozatosan emelkedő hallásküszöb. Attól kezdve, amikor a károsodás már ráterjed a beszédfrekvenciákra (500, 1000, 2000 Hz) beszélünk foglalkozási betegségről.

Tapasztalatok szerint a 100 dBA-t meghaladó hangnyomásszintű zajok, valamint az impulzív komponenseket / kalapálás / tartalmazó expozíció fokozottan veszélyesek.

 

Történeti áttekintés:

Hazánkban a foglalkozási eredetű halláskárosodás mint foglalkozási megbetegedés először 1960-ban Dr. Tímár Miklós „Foglalkozási betegségek” című könyvében került átfogóan ismertetésre. Kialakulásának megelőzése érdekében a megfelelő munkahelyi környezet biztosítására az első szabályozást az 1966. július 1-ével hatályba lépő ÁBEO (Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály jelentette. Ennek 9. Zajelhárítás 9.5. pontja szerint a munkahelyen megengedett zajszint az N80-as határgörbe.

A tartós zajbehatás eredményeképpen kialakuló halláskárosodás 1969. óta szerepel a kártalanításra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékén - 29/1969. (VIII. 31.) számú Kormányrendelet - és 1971. július 1-től kártalanítandó.

A célzott munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjéről először a 12/1972 (VII:11.) EüM számú rendelet intézkedett, mely szerint az N100-as határgörbét meghaladó expozíció esetén kötelező a szűrő jellegű hallásvizsgálat. A munkahelyi zaj veszélyességének megítélésére az N görbés értékelés alkalmaztuk 1979-ig, amikor az MSZ 18152-79. számú szabvány bevezette az „A” szűrővel történő értékelést.

A prevencióban jelentős előrelépést jelentett az 1981-ben megjelent 2/1981 (II.7.) EüM rendelet „a munkahelyek általános egészségügyi követelményeiről”, melynek 11. és 12.§-a rendelkezik a dolgozót érő megengedett zajexpozícióról, a műszaki zajcsökkentésről, az egyéni hallásvédő használatáról és a napi megengedett behatási időről. Ehhez kapcsolódva a 6/1981 (VII.23.) EüM rendelet 1. számú mellékletének 3. pontja impulzusos zaj, valamint 100dBAI feletti zajszint esetén a napi expozíciós időtartamot – műszakon belül – hat órában korlátozta. Ebben az évben jelent meg a 3/1981. (II.14.) EüM rendelet a foglalkozási betegségek bejelentéséről és kivizsgálásáról, valamint a jogszabály végrehajtásáról szóló 8/1981. (Eü.K.4.) számú utasítás. Ennek 1. számú melléklete 40. sorszám alatt jelöli meg a „Zaj okozta halláskárosodást”.

A munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálatáról a 4/1981. (III.31.) számú EüM rendelet intézkedett, melyhez kapcsolódott az első 32105/1981. (Eü.K.3.1982) számú szakmai irányelv a zaj okozta halláskárosodásról. Ez volt az első olyan anyag, mely összefoglalta a munkavédelem és a munkaegészségügy feladatait a prevencióban.

1984-től 2001-ig volt hatályos az MSZ 18151/2-83 számú szabvány, melynek 2.1. pontja tartalmazta a halláskárosodás megelőzése érdekében megengedhető határértékeket. A szabvány szerint:  "munkahelyeken - a maradandó hallásveszteség megelőzése érdekében - a dolgozót érő zaj - ”- egyenértékű

A-hangnyomásszintje ne haladja meg az LAeq = 85 dB értéket, továbbá - legnagyobb A-hangnyomásszintje egyetlen alkalommal se haladja meg az LAI = 125 dB értéket". Azokra a munkahelyekre vonatkozóan, ahol a hatékony munkavégzés nagyobb figyelmet igényel a szabvány 1. számú táblázata rendelkezik.

 

Az MSZ 18151/2-83. sz. szabványban szereplő egyenértékű fogalom azt jelenti, hogy a munkahelyen regisztrálható és az időben változó nagyságú zajt egyetlen – energia equivalens - mérőszámmal jellemezzük a teljes nyolc órás műszakra vonatkozóan.

A munkahelyeken fellépő megítélési és legnagyobb A-hangnyomásszintek meghatározásának mérési és értékelési előírásait az MSZ 18150/2-84. számú szabvány rögzíti. Ennek értelmében a megítélési idő - az energia ekvivalens zajszint meghatározás -minden esetben 8 óra a műszak, illetve a zajhatás időtartamától függetlenül (4.2. pont).

A maradandó halláskárosodás megelőzése érdekében végzett vizsgálatoknál, vagy fokozott figyelmet igénylő munkavégzés esetén az értékelési idő meg kell, hogy egyezzen a műszak tényleges időtartamával. (4.3. pont).

Egyenlőtlen munkavégzés esetén / pl. 12, vagy 24 órás műszak / az egyenértékű zajszintet 40 órás munkahétre kell vonatkoztatni.

A legnagyobb hangnyomásszint a munkavégzés során mért maximális érték, mely a dörejártalom megelőzése szempontjából fontos. A zaj maximális értékének meghatározásához a mérést az „I időállandó”-val kell elvégezni.

Az I-időállandó jellegzetessége, hogy a zajszint emelkedését gyorsan /35 ms/ érzékeli, annak csökkenését viszont csak 3s alatt, így alkalmas az egyes impulzusok energiájának jobb meghatározására. Impulzív zaj esetében az I-időállandóval való mérés kötelező. Az MSZ 18150/2-84 számú szabvány a zaj impulzív jellegétől függően 2-6 dB-es -növekvő - korrekció alkalmazását írja elő.

 

Külön kérdéskör a hangrobbanás /dörej/ jelensége.

A dörej egy rendkívül erős, rövid ideig tartó hangjelenség, mely elsősorban légnyomásváltozást okoz. A robbanás okozta dörej spektrumában főleg a mély hangok dominálnak.

 

A jogi szabályozásban a következő lépés 1995-96-ban következett be.

Az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények általános egészségügyi követelményeit a 25/1996.(VIII.28.) NM rendelet tartalmazta.

A 6/1981 (VII.23.) EüM rendeletet váltotta ki a népjóléti miniszter 26/1996.(VIII.28.) NM számú „az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról szóló rendelet mellékletének 5. pontja, mely szerint „Minden olyan munkahelyen, ahol az egyenértékű 8 órára vonatkoztatott zajterhelés eléri a 100 dBA-t az alkalmazott egyéni hallásvédő eszközzel a zajszintet a 80 dBA-ra kell csökkenteni. Ha az egyéni védőeszközzel csökkentett érték meghaladja a 80 dBA-t, akkor az expozíciós időt annyiszor kell felére csökkenteni, ahányszor a 80 dBA fölötti értékben a 3 megvan. (Pl. az így számított 89 dBA esetében a napi expozíciós idő egy óra.”

 


 

A FOGLALKOZÁSEGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLAT FELADATAI

A 27/1995. (VII.25.) NM RENDELET 4. § SZERINT

 

a) munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálata

 

b) közreműködés a munkahelyi veszélyforrások feltárásában munkakörülményekkel kapcsolatos felvilágosítás

 

d) egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadás

 

e) munkaköri alkalmassági vizsgálatok

 

f) foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek kivizsgálása

 

 

 

A dolgozók egészségének védelmére hozott jelenleg hatályos intézkedések, a

 

halláskárosodás megelőzésének eszközei:

 

 

         - Alapvető a megfelelő munkakörülmények biztosítása.

 

Az 1993. évi XCIII. törvény a Munkavédelemről alapvetően a gazdálkodó szervek feladatává teszi a munkahelyi veszélyek és ártalmak megszüntetését, a munkahelyek rendszeres ellenőrzését (2.§.2.- 4. pont). Kimondja továbbá (49.§), hogy egyes munkakörökben alkalmassági és időszakos egészségügyi vizsgálatokkal kell biztosítani a dolgozók egészségének védelmét.

 

A határértéket meg nem haladó zajexpozíció alapvetően biztosítja a dolgozók hallásának védelmét. Minden egyéb intézkedés csak ennek figyelembevételével történhet.

 

A munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről - a munkáltatók kötelezettségeiről - a 18/2001. (IV.28.) EüM számú rendelet intézkedik. A rendelet szerint munkahelyen - a maradandó hallásveszteség megelőzése érdekében a dolgozót érő zaj - egyenértékű A- hangnyomásszintje ne haladja meg az  LAeq 85 dB értéket, továbbá - legnagyobb A- hangnyomásszintje egyetlen alkalommal se haladja meg az LAI 125 dB értéket.

 

A jogszabály 5.§-a előírja a határértéket meghaladó expozíció műszaki, szervezési intézkedésekkel történő csökkentését.

 

A rendelet 6§-a szerint 85dBA-t meghaladó expozíciónál a kockázatról, valamint a védő- és a megelőző intézkedésekről munkavédelmi oktatás keretében tájékoztatni kell a dolgozót és részére egyéni védőeszközt kell biztosítani. A rendelet 8.§-a 90 dBA és azt meghaladó expozíció esetén kötelezően előírja az egyéni védőeszköz használatát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

18/2001. (IV.28) EüM rendelet

a munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről

(86/188 EGK irányelv)

 

Előírások, teendők:

 

         - tervezés a megadott határértékekre (5§ (1)) (85 dBAeq, ill. 125 dBAImax)

 

-         új munkahely létesítése, meglévő átalakítása, új munkaeszköz üzembe

-              helyezése esetén zajvizsgálat (4§) (jegyzőkönyv: ÁNTSZ, foglalkozás-     egészségügyi szolgálat, munkavédelmi képviselő)

         - rendeleti előírások betartásának ellenőrzése (ÁNTSZ) (10§)

 

Túllépés esetén:

 

                   a./ zajexpozíció 90dBA alatt:

                            - munkavédelmi oktatás (munkahelyekről, kockázatokról,                                              prevencióról) (6§ (1))

                            - munkahely megjelölése, elkülönítése (6§ (2))

                            - egyéni védőeszköz használatának biztosítása (8§ (1))

                            - célzott munkaalkalmassági vizsgálatok elvégzése a 33/1998                                          (VI.24.) NM rendelet szerint (9§)

                            - terhes nők és fiatalkorúak foglalkoztatásának tilalma (9§)

                                      (2. számú melléklet )

 

                   b./ a zajexpozíció 90 dBA, vagy annál nagyobb:

                            - műszaki zajcsökkentés (7§)

                            - egyéni hallásvédő eszköz kötelező használata (8§ (2))

 

                   c./ zajexpozíció 100 dBA felett:

                            - napi expozíciós idő korlátozása (8§ (3)) (80 dBA határ-                                                  értékkel )

 

Eltérések az MSZ 18150/2-84. számú szabványtól (1. számú melléklet):

 

         - F időállandó alkalmazása

 

         - Impulzív a zaj, ha a mért LAImax és LASmax közötti különbség az 5dB-t                            eléri (az F.2.3. függeléket csak ebben az esetben kell alkalmazni)

 

 

 

Fenti határértékek megadásán túlmenően az egészségügyi miniszter 18/2001. (IV.28.) EüM számú „a munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről szóló rendeletének 8.§-a szerint „Minden olyan munkahelyen, ahol a napi zajexpozíció eléri a 100 dB megítélési

A- hangnyomásszintet (LAD) az alkalmazott egyéni hallásvédő eszközzel a zajszintet 80 dBA-ra kell csökkenteni.” Ha az egyéni védőeszközzel csökkentett érték meghaladja a 80 dBA-t, akkor az expozíciós időt annyiszor kell felére csökkenteni, ahányszor a 80 dBA fölötti értékben a 3 megvan. (Pl. az így számított 89 dBA esetében a napi expozíciós idő csak egy óra lehet.

 

A fokozott figyelmet igénylő munkavégzés során megengedhető határértékekre vonatkozóan a 3/2002. (II.8.) SzCsM-EüM együttes rendelet – „a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről” - 5. számú melléklete intézkedik.

 

Fokozott figyelmet igénylő munkavégzés során a munkahelyek megengedhető zajszintje a 3/2002. (II. 8.) SsCsM-EüM együttes rendelet 5. számú melléklete szerint

1. számú táblázat

Sor
szám

Munkahely

Megengedett egyenértékű

A-hangnyomásszint

1.

Speciális orvosi vizsgáló helységek (CT, MR, UH, RTG, stb.), műtők

Fokozottan igényes irodai munkahelyek (tárgyaló), előadó, könyvtári olvasóterem

40

2.

Orvosi rendelők

Repülésirányítói munkahelyek, zajvédelmi szempontból fokozottan igényes irodai munkahelyek (tervező, programozó, kutató labor zajforrás nélkül)

50

3.

Irodai munkahelyek, ügyfélirodák, analitikai laboratóriumok

60

4.

Művezetői irodák, zajvédő fülkék, vezérlőpult, vagy fülke telefonos kapcsolattal, telefonközpontok

Mikroelektrónikai munkahelyek

65

5.

Fokozott figyelmet igénylő fizikai munkavégzés (műszerész, MEO, precíziós szerelés)

70

6.

Vezérlőpult, vagy fülke telefonos kapcsolat nélkül, laboratóriumok gépi zajforrással, finommechanikaii munkahelyek

80

 

 

A zaj-expozíció mérése és értékelése

A zaj mérése un. Zajszintmérő műszerrel történik. A korszerű zajmérők a következő paraméterek rögzítésére alkalmasak:

         pillanatnyi maximális érték (dB peak)

         „I” időállandóval mért maximális érték

         minimum/maximum „S”,vagy „F” időállandóval

         mérés „A”, „C”, vagy „D” szűrővel

         a zaj egyenértékszintje a mérési időtartamra vonatkoztatva.

 

Az „A” szűrővel történő értékelés egyes esetekben - ahol a mély hangok részaránya kifejezett - jelentősen alábecsülheti az expozíció nagyságát /pl: traktor, erőgép, motorfékpad stb./

A”C”- szűrőt az egyéni védőeszközök adott munkahelyen történő kiválasztásánál alkalmazzuk.

Azokban az esetekben, melyekben a mérés célja műszaki zajcsökkentés, vagy a megfelelő egyéni hallásvédő eszköz kiválasztása, szükség van a zaj frekvencia színképének elemzésére is, frekvencia analizátorok segítségével.

A zajmérés megkezdése előtt mindig tisztázni kell a mérés célját, mivel az alapvetően befolyásolja annak kivitelezését.

A vizsgálat célja lehet:

            -műszaki zajcsökkentési intézkedések kidolgozása,

         -munkahely-,

         -tevékenység veszélyességének megítélése (preventív intézkedések kidolgozásához),

-adott dolgozó expozíciójának meghatározása munkaalkalmasság, vagy foglalkozási betegség bejelentéséhez,

         -egyéni védőeszköz kiválasztása.

 

A foglalkozás-egészségügyi gyakorlat számára elsősorban a munkafolyamat - a végzett tevékenység – zajszint adatai a meghatározók. A jogszabály szerinti értékelésre elsősorban a társadalombiztosítási ügyekben van szükség. A foglalkozás-egészségügyi orvos teendőit az egyes munkafolyamatok expozíciós adatai határozzák meg

 

A leírtak alapján a mérési adatok (munkahelyek, tevékenységek) értékelésénél a következő szempontokat kell figyelembe venni:

        

·     a munkahelyen regisztrált zaj hangnyomásszintjét,

·     a zajbehatás napi idõtartamát,

·     a zajszint maximális értékét

·     a zaj frekvenciaspektrumát (infra-, ultrahang, tisztahang stb.)

·     milyen a munkahelyi zaj jellege az idõ függvényében (állandó szintû, változó, impulzív, stb.),

·     az adott munkahelyen fokozott figyelmet igénylõ munkát végeznek-e,

·     a munkahely fokozottan veszélyesnek minõsül-e (a 26/1996.(VIII.28.) NM rendelet alapján).

 

- Határértéket meghaladó expozíció csökkentésének lehetőségei:

 

- Műszaki megoldások:

Alapvető intézkedésként a zajcsökkentési megoldások tervezhetők.

A zajcsökkentés lehetséges változatait a technológia, illetve a gépek telepítése, munkahelyek kialakítása alapvetően meghatározza. Azokban az esetekben, melyekben a dolgozó a zajforrás közelterében /egy méteren belül/ tartózkodik, teremakusztikai megoldásokkal a dolgozót érő expozíciót csökkenteni nem lehet. Ezekben az esetekben kizárólag a zajforrásnál - a gépen - történő zajcsökkentés lehet eredményes. Eredményesen védekezni a határértéket meghaladó zajexpozíció ellen alapvetően a zajforrásnál történő zajcsökkentéssel lehet. Teremakusztikai megoldásokkal csak kb. 3 dB-es zajcsökkentés érhető el.

 

- Munkaszervezés:

A halláskárosodás megelőzésében mindenekelőtt a nem szükségszerűen expozícióban tevékenykedő dolgozók expozícióból való kivonásáról kell gondoskodni.

Minden egyes dolgozó, akit kiemelünk az expozícióból mentesül a célzott munkaalkalmassági vizsgálatok alól. Tekintettel arra, hogy ezek a vizsgálatok csak 16 óra pihenést /zajmentes idő/ követően végezhetők, ez jobb munkaidő kihasználást és hatékonyabb termelést tesz lehetővé. Egyes esetekben - kiesett munkanapok mellett - nem hanyagolhatók el a közvetlen utazási költségek sem.

A hallásvédelem munkaszervezéssel megoldható, ritkán alkalmazott módja, a zaj-expozícióban eltöltött idő csökkentése. Ez akkor indokolt, ha a hallásvédő eszköz /lásd később/ valamilyen okból nem alkalmazható, pl. a biztonságos munkavégzést akadályozza. Az equivalens energia elve alapján a fül a határértéknél nagyobb intenzitású zajt is képes elviselni károsodás nélkül, ha a behatás ideje arányosan rövidebb, de ilyenkor a regenerációkra 70 dBA-nál kisebb zajszintet kell biztosítani. Ezért előírás a zajvédő fülkéknél a 65 dBAeq  zajszint biztosítása.

 

- Egyéni hallásvédő eszköz alkalmazása:

Azokban az esetekben, amikor minden technikailag lehetséges megoldás és rendszabály alkalmazása ellenére továbbra is fennáll a halláskárosodás veszélye, akkor van szükség az egyéni védőeszközök (hallásvédők) használatára. Ilyen esetnek tekinthetők pl. azok a munkafolyamatok, melyekben az expozíció a kézi tevékenységből (technológiából) adódik.

 

Határérték feletti egyenértékű zajexpozícióban védőeszköz nélkül eltölthető napi behatási idő:

 

dBAeq

B e h a t á s i  i d ő

85

8 óra

 

 

88

4 óra

 

 

91

2 óra

 

 

94

1 óra

 

 

97

 

30   perc

 

100

 

15   perc

 

103

 

 7,5 perc

 

Az egyéni védőeszköz kiválasztására és használatára vonatkozó biztonsági és egészségvédelmi követelményeket a 65/1999. (XII.22) számú EüM rendelet tartalmazza.

Egyéni védőeszköz használatát írjuk elő azokban az esetekben is /munkakörök/, amikor a dolgozó csak rövid ideig tartózkodik a zajos munkakörnyezetben / például: kompresszor kezelő /.

 

Az egyéni védőeszközök alkalmazásakor a következőket kell figyelembe venni:

-a mély hangokat általában kevésbé csillapítják, mint a magas frekvenciájú komponenseket. Ezért a megfelelő védőeszköz kiválasztásához a zajszint értékén túlmenően annak frekvencia spektrumát is ismerni kell,

-   a illeszkedniük kell az adott technológiai folyamathoz (pl. hő-munka, vegyi expozíció),

- a nem elasztikus füldugók használata előtt a megfelelő méretet otoszkópos vizsgálattal kell kiválasztani.

 

A hallásvédő eszközök fő fajtái:

    -    a külső hallójáratba helyezhetők (vatta, dugó),

    -    fültok,

    -    sisak.

 

Az egyéni védőeszközök alkalmazásakor azonban több probléma jelentkezik:

         - az egyéni védőeszközök elméleti csillapítása kisebb mint 50 dB.

         - a hang a védőeszközön át és azt megkerülve is eljuthat a belsőfülbe

- az egyéni hallásvédő vatta alkalmazásakor annak csillapító képessége nagymértékben függ az alkalmazás módjától. Ez azt jelenti, hogy gondoskodni kell minden dolgozó - védőeszköz helyes használatára vonatkozó - oktatásáról.

- azoknak a füldugóknak az esetében, melyek nem elasztikusak, előzetes fül-orr-gégészeti vizsgálattal kell biztosítani a megfelelő méret kiválasztását. Ez egyben azt is jelenti, hogy adott típusú füldugóból több méretet kell beszerezni, /a probléma elasztikus füldugóknál is jelentkezhet/

- gondoskodni kell az egyéni hallásvédő eszközök folyamatos beszerzéséről és használatuk rendszeres ellenőrzéséről.

 

A hallásvédő eszközökkel szemben támasztott követelmények:

         i, céljuknak feleljenek meg, vagyis

            - hanggátlásuk legyen nagyfokú,

            - viselésük legyen kényelmes,

            - legyenek higiénikusak és

            - olcsóak.

         ii, a védőeszköz a beszédérthetőséget ne rontsa, de ezt a követelményt a védőeszközök

                   csillapítási karakterisztikája eredendően biztosítja.

 

A biztonságot a hallásvédő viselése nem veszélyeztetheti!

Ha a vészt jelző zajok, vagy akusztikai jelzések olyan erősek, hogy a zajos periódusban is észrevehetők, akkor nincs korlátozás a hallásvédő viselésére.

Ajánlatos, hogy a vészt jelző hangok olyan frekvenciájúak legyenek, ahol a hallásvédő zajgátlása kicsi /mélyfrekvenciák/, vagy az akusztikai jeleket optikai jelzésekkel kell kiegészíteni, illetve kicserélni.

 

 

 

Védőeszköz kiválasztásának szempontjai

 

 

Védőeszköz típusa

Vatta

Füldugó

Fültok

Sisak

Zajszint mértéke

90 dBA - ig

100 dBA – ig

105 dBA – ig

110 dBA - ig

Zaj frekvenciaspektruma

 

Mély

0

igen

igen

igen

Magas

igen

igen

igen

igen

Napi expozíció időtartama

8 óra

igen

igen

nem

nem

Magas

nem

nem

igen

igen

Munkakörülmények

Oldószer

igen

korlátozottan

igen

igen

Meleg

igen

igen

nem

nem

Piszkos

nem

nem

igen

igen

nehéz fizikai munka

igen

igen

korlátozottan

igen

intenzív mozgás

korlátozottan

korlátozottan

nem

igen

Gyakorlati alkalmazás

nehézkes

tanítható

egyszerű

Egyszerű

Anatómiai viszonyok

nem

igen

igen

Igen

Ellenőrzés lehetősége

nehézkes

megoldható

egyszerű

egyszerű

- Egészségügyi szolgálat feladatai a megelőzésben:

- Foglalkozás egészségügyi ellátás

1995-tõl minden szervezett munkavállaló részére biztosítani kell a foglalkozás-egészségügyi ellátást, melynek a halláskárosodások kialakulásának megelőzése szempontjából egyik elsődleges feladata az előzetes és időszakos hallásvizsgálatok elvégzése és a dolgozók zajexpozícióban való foglalkoztatásának megítélése.

Jelen szabályozások szerint minden zajexpozícióban foglalkoztatott dolgozónál a foglalkozás-egészségügyi orvosnak el kell végeznie(tetnie) az előzetes hallásvizsgálatot szűrőaudiométerrel. Ha a hallásküszöb bármely frekvencián az ép halláshoz viszonyítva a 25 dB-t meghaladja, audiológiai vizsgálatot kell végeztetni csendeskabinban. Az alkalmasságot a foglalkozás-egészségügyi orvos bírálja el az audiológiai lelet alapján.

Az erre vonatkozóan kidolgozott 33/1998.(VI.18.) NM számú rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről előírja, hogy minden olyan munkahelyen, ahol a zajszint a 18/2001. (IV. 28.) EüM rendeletben megadott határértékeket meghaladja, a dolgozók előzetes-, időszakos- és záró – alkalmassági -hallásvizsgálata szükséges. A jogszabály szerint az időszakos alkalmassági vizsgálatok gyakorisága a zajszinttől - a zajexpozíció mértékétől - függ:

 

                   85,1    -      95    dBAeq közötti zajexpozíció esetén              4       év

 

                   95,1    -    105    dBAeq közötti zajexpozíció esetén              2       év

 

                   105,1  -    115    dBAeq közötti zajexpozíció esetén              1       év

 

                                  115    dBAeq feletti zajexpozíció esetén                 1/2    év

 

A munkaalkalmasság elbírálását elsőfokon a foglalkozás-egészségügyi orvos, másodfokon a foglalkozás-egészségügyi szakrendelések végzik.

 

A nők és fiatalkorúak foglalkoztatásának szabályait rögzítő 33/1998. NM számú rendelet határérték feletti zajexpozícióban fiatalkorúak foglalkoztatását - kivéve a szakmunkás tanulók képzésének keretében történő munkavégzést - nem engedélyezi.

 

A munkaköri alkalmassági vizsgálatok fajtái:

            a) Előzetes alkalmassági

            b) Időszakos

            c) Soron kívüli

d) Záró. (az expozíciót jelentő munkakör megszünésekor!)

 

            Munkaköri alkalmatlanságot jelentenek az alábbi esetek:

-   bármilyen - nem foglalkozási eredetű - belsőfül betegség, illetve annak következtében fellépő halláscsökkenés, ha annak átlaga az 1-4 kHz-es frekvenciatartományban a 20 dB-t eléri vagy meghaladja,

-   stapedectomia, stapedotomia illetve a stapes pótlásával járó tympanoplastica utáni állapot,

-   anamnézisben familiáris (heredodegeneratív) nagyothallás szerepel

-   otosclerosis,

-   40 évesnél fiatalabb korban fellépő foglalkozási eredetű halláskárosodás,

-   balesetveszélyes munkahelyeken a kisfokúnál súlyosabb halláscsökkenésben rendelkezők.

A célzott munkaalkalmassági vizsgálatok végzésének módját, gyakoriságát és az adatok értékelésével kapcsolatos problémákat az Országos Munka és Üzemegészségügyi Intézet, (jelenleg OKK-OMFI) illetve az Országos Fül-Orr-Gégészeti Intézet közös szakmai irányelve (Fül-Orr-Gégegyógyászat 1992. 38. évf. 4. szám 253-257.) és a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 3. számú melléklete tartalmazza.

 

 

- Foglalkozási eredetű halláskárosodási esetek kivizsgálása és bejelentése

A munkahelyi zajexpozíció következtében fellépő halláskárosodás eseteit a 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak az ANTSZ területileg illetékes intézete felé - a foglalkozás-egészségügyi orvosnak - jelenteni kell, aki az eseteket kivizsgálja.

A bejelentés a halláscsökkenés mértékétől függően történhet mint fokozott expozíció (premorbid állapot), vagy mint foglalkozási megbetegedés.

 

 

 

 

 

 

 

Fokozott expozíció képe

 

Foglalkozási megbetegedés képe

 

 

Tekintettel arra, hogy a foglalkozási eredetű halláskárosodás huzamos expozíció következtében lép fel, a betegség észlelése nem minden esetben a kialakulásért felelős munkahelyen történik meg. Azokban az esetekben, amikor új felvételes dolgozó munkaalkalmassági vizsgálata során merül fel a foglalkozási betegség gyanúja, az adott munkáltatónál vizsgálatot végző /végeztető/ foglalkozás-egészségügyi orvos nem kezdeményezheti. a bejelentést és kivizsgálást. Bejelentés megtételére csak az időszakos, vagy a záró vizsgálatot végző foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa jogosult.

 

A kivizsgálás célja kettős:

     - a foglalkozási eredet igazolása (az adott munkahely higiénés helyzetének felmérése), preventív intézkedési javaslatok kidolgozásával az esetek ismétlődésének megakadályozása.

         - a dolgozó munkaalkalmasságának - foglalkoztathatóságának - elbírálása.

 

- Baleseti ellátás iránti igény elbírálása

A zaj okozta halláskárosodás a baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási megbetegedések csoportjába tartozik. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásának tárgyában kiadott 217/1997(XII.1.) számú  Kormányrendelet szerint a dolgozó halláskárosodása - foglalkozási betegség címén - abban az esetben kártérítendő, ha a foglalkoztatott határérték feletti expozícióban legalább 5 évet tevékenykedett. A munka-vállalónak a baleseti ellátási iránti igényét a lakóhely szerinti illetékes Országos Egészségbiztosítási Pénztár Igazgatóságához kell benyújtani. A kérelmet akkor célszerű elküldeni, miután a foglalkozási megbetegedés ténye az OMFI által végleges elfogadásra került (az elfogadásról vagy elutasításról az Intézet az ÁNTSZ illetékes megyei intézetét értesíti). A dolgozó a baleseti ellátás iránti igényét a lakóhely szerinti illetékes Társadalombiztosítási Igazgatóságnál a következő esetekben terjesztheti elő:

         - ha a foglalkozási betegség bejelentését az OMFI elfogadta,

         - rendelkezik az ANTSZ által elfogadott zajexpozíciós vizsgálati adattal,

         - minimálisan öt évet töltött zajexpozícióban,

 

A munkaképesség-csökkenés mértékének elbírálása a TBI OOSZI orvosi bizottságának feladata. Az elbírálás alapja a 7. sz. melléklet szerint illetékes audiológiai állomás által megadott %-os halláscsökkenés.

A TBI OOSZI orvosi bizottsága szakvéleményében köteles nyilatkozni arról, hogy a dolgozó halláskárosodásából eredő munkaképesség-csökkenése kizárólag foglalkozási eredetű-e, illetve egyéb kórok következtében a munkaképesség-csökkenés fennáll-e.

 

Igazságügyi szakértői esetekben, fellebbezési ügyekben, és II. fokú eljárásokban szakvélemény adására az Országos Fül-Orr-Gégészeti Intézet, valamint az OMFI. jogosult.

 

 

A 2006-tól hatályos 2003/10/EC direktívának megfelelő szabályozás és annak bevezetéséből adódó feladatok:

 

A 2003. február 6-án elfogadott 2003/10/EC számú direktíva a jelenleg hatályos jogszabályok több ponton történő módosítását teszi szükségessé. A direktívában – szemben a 18/2001. EüM rendelettel - három határérték került megfogalmazásra. Bizonyos preventív intézkedéseket már 80 dBAeq határértéknél (beavatkozási szint) életbe kell léptetni. Az eddig hatályos 90 dBAeq határérték 85 dBAeq-ra csökkent. A direktíva rögzíti, hogy a munkavállalók expozíciója egyéni védőeszköz használata mellett sem lépheti túl a 87 dBAeq értéket. A dörejártalom megelőzésére megadott határérték a zajszint csúcs időállandóval történő vizsgálatát írja elő és ennek megfelelően nincs impulzív korrekció.

A munkaalkalmassági vizsgálatok vonatkozásában változást jelent, hogy lehetővé kell tenni a hallásvizsgálatokat azon munkavállalók részére is akiknél a munkahely zajszintje a 80dBAeq-t meghaladja és akiknél a kockázatértékelés alapján a károsodás kockázatának lehetősége felmerül. A direktíva előírja a tájékoztatási kötelezettséget a dolgozó egészségi állapotáról minden esetben és nem csak munkaalkalmatlanság esetén.

A direktívában foglaltak szerint a 80dBAeq expozíciós értéket meghaladó zajterhelés esetén –ez az intézkedést igénylő alsó, úgynevezett prevenciós szint – a munkáltató köteles a túllépésről és a lehetséges kockázatokról a munkavállalókat tájékoztatni és részükre igény esetén egyéni védőeszközt, továbbá a célzott munka-alkalmassági vizsgálat lehetőségét biztosítani, Fel kell tárni a túllépés okát és a zajexpozíció csökkentésének lehetőségeit.

85 dBAeq értéket meghaladó expozíció esetén a munkáltató köteles műszaki zajcsökkentéssel a zajterhelést minimalizálni, a munkahelyet megjelölni, a védőeszközt használatát és a célzott munka-alkalmassági vizsgálatot kötelezően előírni.

A direktíva szerint a munkavállalót 87 dBAeq zajterhelésnél nagyobb expozíció még védőeszköz használata mellett sem érheti. A direktíva előírásai gyakorlatilag 5 dB-lel szigorúbbak, mint a jelenleg hatályos 18/2001. EüM rendelet előírásai.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A direktíva honosítását követően – 2006. február 6. - várható főbb jogszabályi változások:

Fogalmak

c)      mértékadó zajexpozíció: egyéni hallásvédő-eszköz használatával számított zajexpozíció          (LAV), az 1. számú melléklet szerint.

d)      legnagyobb zajszint: a munkavállalót érő pillanatnyi hangnyomás
         C-frekvenciasúlyozással és csúcs (peak) időállandóval mért legnagyobb
         C-csúcshangnyomásszintje (Lmax), az 1. számú melléklet szerint.

 

 

 

Zajexpozíciós határértékek és zajexpozíciós beavatkozási értékek

(1) E rendelet alkalmazásában a zajexpozíció szintjére és a legnagyobb zajszintre vonatkozó          zajexpozíciós határértékek és zajexpozíciós beavatkozási értékek a következők:

         a)       zajexpozíciós határértékek:                          LAD = 87 dB; illetve Lmax = 140 dB;

         b)      felső zajexpozíciós beavatkozási értékek:     LAD = 85 dB; illetve Lmax = 137 dB;

         c)      alsó zajexpozíciós beavatkozási értékek:      LAD = 80 dB; illetve Lmax = 135 dB

(2) A munkavállaló zajexpozícióját

         a)       a zajexpozíciós határértékek alkalmazásakor a munkavállaló által viselt egyéni hallásvédő eszközök zajcsökkentő hatásának figyelembevételével;

         b)      a zajexpozíciós beavatkozási értékek alkalmazásakor az egyéni hallásvédő eszközök hatása nélkül kell meghatározni.

(3) Olyan tevékenységek esetén, amikor a munkavállaló a szokásostól eltérő heti munkaidő-beosztásban dolgozik, illetve, ha a munkahét egyes napjain a zajexpozíciója jelentősen eltérő, és ez a munkavállaló zajexpozíciójának minősítése szempontjából lényeges, akkor – a zajexpozíciós határértékek és a zajexpozíciós beavatkozási értékek alkalmazásához – a munkavállaló heti zajexpozícióját lehet figyelembe venni.

 

A kockázatok meghatározása és értékelése

(1) A Mvt szerinti kockázatértékelés elkészítéséhez zajmérést kell végezni különösen

         a)       új munkahely létesítése, illetve gép, berendezés (a továbbiakban: munkaeszköz)          üzembe helyezése esetén;

         b)      meglevő munkahely, munkaeszköz átalakításakor, új helyre telepítésekor,     valamint technológia- és termékváltás esetén, ha az átalakítás, illetve a változás a        zajterhelés mértékét módosíthatja.

(2) A zajmérést e rendelet melléklete szerint kell elvégezni.

(3) A zajméréssel a zajterhelést és – különösen impulzusos jellegű zajok esetén – a legnagyobb          zajszintet kell meghatározni.

(5) A kockázatértékelés elkészítéséhez el lehet tekinteni a zajméréstől, és ezt jegyzőkönyvben          rögzíteni kell, ha egyértelműen kijelenthető, hogy a zajterhelés biztosan kisebb a 3. § (1) c) szerinti alsó zajexpozíciós beavatkozási értéknél.

(6) A munkáltatónak a kockázatértékelés során kiemelt figyelmet kell fordítania             a következőkre:

         a)      a zajterhelés szintje, jellege és időtartama, a zaj impulzusos jellege;

         b)      e rendelet 3. § (1) bekezdés szerinti zajexpozíciós határértékeknél vagy a          zajexpozíciós beavatkozási értékeknél nagyobb zajterhelések;

         c)      a különösen érzékeny kockázati csoportokba tartozó munkavállalók (terhes nők,          fiatalkorúak, zaj okozta fokozott zajexpozícióval, foglalkozási megbetegedéssel     élők);

         d)      a zaj és a munkahelyen előforduló ototoxikus anyagok közötti, illetve a zaj és a          rezgések közötti kölcsönhatásokból eredő, a munkavállalók egészségét érintő          hatások;

         e)       a zaj és a figyelmeztető jelzések, illetve a balesetek kockázatának csökkentése          érdekében alkalmazandó egyéb hangjelzések közötti kölcsönhatásokból eredő, a          munkavállalók egészségét és biztonságát érintő közvetett hatások;

         f)       a munkaeszközök gyártói által a zajkibocsátásról adott adatok;

         g)      létezik-e az adott munkaeszközre kifejlesztett zajkibocsátás-csökkentő kiegészítő          berendezés (például hangtompító, hanggátló géptok), illetve az adott technológiai          művelet elvégezhető-e kisebb zajkibocsátású módszerrel, munkaeszközzel;

         h)      a napi 8 óránál hosszabb időtartamú zajterhelés;

         i)       a foglalkozás-egészségügyi (munkaalkalmassági) vizsgálatok, különösen a          hallásvizsgálatok eredményei;

         j)       a megfelelő zajcsökkentő tulajdonságokkal rendelkező hallásvédők          rendelkezésre állása.

 

A zajvizsgálat

(2) A zajmérést

         a) e tevékenységre engedéllyel rendelkező szakértő;

b) a Nemzeti Akkreditáló Testület által e tevékenységre akkreditált szervezet          (laboratórium) végezhet.

(3) Hatósági intézkedés megalapozására foglalkozási eredetű egészségkárosodás vagy annak          gyanúja, panaszbejelentés, másodfokú eljárás vagy az Országos Egészségbiztosítási          Pénztár, illetve igazgatósági szervei, továbbá bíróság megkeresése esetén, valamint ha          jogerős hatósági határozat írja elő a munkavállaló zajexpozíciójának meghatározása és     ezen rendelet szerinti követelmények teljesülésének igazolása csak a (2) bekezdés b) pont        szerinti vizsgálati jegyzőkönyv alapján fogadható el.

(4) A (3) bekezdés d) pontja szerinti esetben – arra akkreditált szervezet (laboratórium) bevonásával – rezgésvizsgálatot is kell végezni.

         (4) A zajmérés elvégzésekor

                   a) a munkáltató képviselője jelen lehet;

                   b) a munkavédelmi képviselőt és foglalkozási betegség bejelentés esetén a munkavállalót a vizsgálat időpontjáról írásban kell értesíteni;

A jelenlegi és a 2006-tól hatályba lépő szabályozásból adódó feladatok összehasonlítását a munkavédelem és a foglalkozás egészségügy vonatkozásában következő három ábrán adjuk meg:

 

 

 

 

a)   A MUNKAVÉGZÉS EGÉSZSÉGKÁROSÍTÓ HATÁSAINAK VIZSGÁLATA

 

 

JELENLEGI SZABÁLYOZÁS

(18/ 2001. (IV.28.) EüM rendelet )

 

 

2003/10/EC IRÁNYELV

 

3. § (1) ZAJVIZSGÁLATOT KELL VÉGEZNI, HA A MUNKAHELYEN AZ EGÉSZSÉGET VESZÉLYEZTETŐ ZAJTERHELÉS FELTÉTELEZHETŐ

4. § (1) a) ÚJ LÉTESÍTMÉNY,

b) VÁLTOZTATÁS ESETÉN HA AZ EXPOZÍCIÓ MÓDOSULHAT

 

 

4. CIKKELY: A KOCKÁZATBECSLÉS EREDMÉNYÉTŐL FÜGGŐEN KELL MÉRÉST* VÉGEZNI

 

 

 

*megfelel a zajvizsgálatnak

 

5. § (1)

HATÁRÉRTÉK 85 dBAeq, illetve

125 dBAImax

 

8. § (3) 100dBA feletti expozíció esetén

80 dBAeq

 

3. CIKKELY:

a) EXPOZÍCIÓS HATÁRÉRTÉK:

 87 dBAeq**, illetve 140 dBC csúcs

 

b) FELSŐ BEAVATKOZÁSI SZINT:

 85 dBAeq, illetve 137 dBCcsúcs

 

c) ALSÓ BEAVATKOZÁSI SZINT:

 80 dBAeq, illetve 135 dBCcsúcs

 

 

Megjegyzés: ** egyéni hallásvédő eszközzel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

b) KÖZREMŰKÖDÉS A MUNKAHELYI VESZÉLYFORRÁSOK FELTÁRÁSÁBAN, MUNKAKÖRÜLMÉNYEKKEL KAPCSOLATOS FELVILÁGOSÍTÁS

 

 

JELENLEGI SZABÁLYOZÁS

 

 

2003/10/EC IRÁNYELV

 

18/ 2001. (IV.28.) EüM rendelet

3/2002 (II.8.) SzCsM-EüM együttes rendelet

 

NINCS INTÉZKEDÉS

 

 

33/1998. (VI.24.) NM rendelet 8. számú melléklet

 

4. Cikkely: A kockázatbecslés terjedjen ki:

 

- a zaj impulzív jellegére

- a zaj és a vibráció, valamint

- a zaj és ototoxikus anyagok együtthatására

- a túlmunkára

- a veszélyeztetett csoportokra