AKTUÁLIS
HÍREK
TANÁCSKOZÁSOK

Érdekegyeztetés
Képviselői fórum
Rendezvények

JOGI ISMERETEK
MUNKABIZTONSÁG
MUNKAEGÉSZSÉGÜGY
SZABVÁNYOSÍTÁS
BALESET BIZTOSÍTÁS
EGYÉNI VÉDŐESZKÖZ
MUNKAVÉDELMI KÉPVISELŐ

Választás
Oktatás, képzés
Működés
Együttműködés

KIADVÁNYOK, SEGÉDLETEK
TAPASZTALATCSERE
KAPCSOLATOK
FÜGGELÉK

Legfontosabb hatályos jogszabályok
ILO egyezmények, ajánlások
Európai Szociális Karta

Munkavédelmi Képviselőkért Alapítvány
Székhelye: Budapest, 1068 Benczur u. 45. Telefon: 321-1969, Fax: (36-1) 461-2485
E-mail: alapitvany@mvkepviselo.hu
Az alapítvány kuratóriumának elnöke: FŐCZE LAJOS

FŐCZE LAJOS Az Európai Unióról: 5

BÉRFELZÁRKÓZÁS VAGY BÉRFELZÁRKÓZTATÁS?

Uniós bérek, hazai keresetek

Bérfelzárkózás vagy bérfelzárkóztatás? Nem nyelvészkedünk, a lényegről polemizálunk. A bérfelzárkózás a piac spontán folyamatainak eredménye, míg a bérfelzárkóztatás a piacgazdaság körülményei közötti tudatos, befolyásoló cselekvés. A hazai keresetek alakulását természetesen csak a gazdasági, munkaerő-piaci folyamatok függvényében lehet vizsgálni, megítélni. Ugyanakkor a kormány kezében is vannak olyan általános gazdaság- és jövedelempolitikai (adók, járulékok, stb), fiskális, stb. szabályozó eszközök, valamint a költségvetési szervek bérmeghatározási rendszerének és keresetalakulásának a szabályozása, amelyek közvetett-közvetlen hatással vannak a hazai bérszínvonalra. A kormány programjában vállalta, hogy "a bérek közelítsenek az európai színvonalhoz…"

Az Európai Unió közösségi szabályozása nem terjed ki a bérezésre, a bérszínvonalra. Ezen kérdéskör – az uniós szintű szociális szabályozás hangsúlyosabbá válása mellett is tagállami hatáskörben maradt. Tehát itthon kell kialakítani évről-évre azt a kényes összhangot, amely figyelembe veszi, hogy a bér egyrészt a lakossági jövedelmek (munkabér, nyugdíj nagysága, stb.), az életszínvonal alakulásának egyik legfontosabb eleme, másrészt azonban költség, a versenyképesség, a jövedelmező gazdálkodás egyik meghatározó tényezője.

Hol tartunk ma? Mielőtt körvonalaznánk ez irányú helyzetünket, ismerkedjünk meg néhány Európai Unióban használt fogalom tartalmával. Szükség van erre azért is, mert európai bérszínvonal, európai átlagkereset ugyanis statisztikailag nincs, ilyennel az EU nem számol, az Eurostat nem közöl.

A fogalmak:

  • A valutaparitáson számolt érték: az adott országban nemzeti valutában (például forint) megadott mutató(k) hivatalos valuta árfolyamon (például euróra) átszámított értéke. Az EU-ban általában euróban számolnak, míg az OECD dollár alapon számol.

  • Vásárlóerő–paritás: az árszínvonal különbségek kiküszöbölésére alkalmas viszonyszám. A vásárlóerő-paritáson (angol rövidítéssel: PPPs) mért mutató kiküszöböli az árszínvonal különbségeket az országok között, s azt jelöli, hogy egy bizonyos fogyasztói kosárhoz viszonyítva mennyit ér az adott ország nemzeti összterméke, GDP-je vagy átlagkeresete.

Hol tartunk? kérdésénél tehát indokolt abból kiindulni, hogy a magyar GDP vásárlóerő-paritáson meghaladta az unió egy főre jutó GDP-jének 53%-át, a termelékenység pedig az EU átlagának 62-63%-a, míg a bérek reálértéke vásárlóerő-paritáson is csak az uniós értékek egyharmada. A bérfelzárkóztatás szempontjából fontos tényező a foglalkoztatás közterheinek mértéke. A legfrissebb adatok szerint Magyarországon 2000-ben a feldolgozóipari átlagkereset szintjén a munkaerő költségen belül 52%-ot tettek ki a munkavállalói és munkáltatói adó- és járulékterhek, azaz a munkaerőköltségnek csak a 48%-át kapta a munkavállaló kézhez nettó keresetként ((1996-ban is hasonlóak voltak az arányok). A bérközelítés szempontjából nem közömbös, hogy a munkavállalókat terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettségek együttes súlya hazánkban 32%, amely európai viszonylatban átlagosnak tekinthető, de jóval meghaladja a legkevésbé fejlett tagországokra jellemző 18%-os szintet.

Ami pedig a minimálbért illeti, az Eurostat 2003. januári adatai szerint az uniós tagállamokban (kilenc országban van minimálbér) és a tagjelölt országokban az egy hónapra megállapított nemzeti minimálbér 56 és 1369 euró között mozgott. A tagállamok közül a legalacsonyabb érték található Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban, a legmagasabb Luxemburgban és Írországban. A tagjelölt országok közül Szlovénia (451 euró), Málta (535 euró) érte be az egyes uniós tagországokban, nevezetesen Portugáliában (416 euró) és Spanyolországban (526 euró) rögzített értékeket. A többi tagjelöltnél a jóval alacsonyabb összegek 56 euró (Bulgária) és 212 euró (Magyarország) értékei között találhatók.

Összefoglalva: az Európai Unióban a bérpolitika a tagországok saját hatáskörébe tartozik. Hazánkban is gyakran felvetődik, vajon a bérfelzárkózás megvalósítható-e az egyensúly fenntartása és a növekedés egyidejű követelményének teljesítése mellett. A válasz egyértelmű: a két cél csak egyszerre érhető el. Tarthatatlan az a nézet, miszerint a 21. században Magyarország az alulfizetett munkaerő révén válhat vonzóvá a külföldi befektetők szemében. De az is tény, hogy a bérfelzárkóztatás egy hosszabb folyamat.

  • Ehhez biztosítani kell, hogy a reálbér folyamatosan, visszaesések nélkül, lehetőleg minden főbb munkaerő-piaci, foglalkoztatotti metszetben évről-évre érezhető ütemben növekedjen.

  • Indokolt a kereseteket terhelő munkáltatói és munkavállalói elvonások csökkentése, s ezáltal a reálbérek növelése.

  • Fontos a foglalkoztatás bővítése, s ezáltal a gazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása.

  • A költségvetési szféránál történő jelentős előrelépés után kiegyenlítettebb, a költségvetési szféra újbóli leszakadását elkerülő, belső feszültségeit oldó bérpolitikára van szükség.

  • Változatlanul szükség van a minimálbérek növelésére, annak érdekében, hogy annak nettó értéke érje el a hazai nettó átlagkeresetek 60%-át, és biztosítsa a családok szerény megélhetését.

  • Indokolt, hogy a bérfelzárkózás, bérfelzárkóztatás - mint folyamat – a munkáltatói és a munkavállalói szervezetek, valamint a kormány által kidolgozott program szerint szabályozott keretek között és irányokba valósuljon meg. Ez szükségessé teszi az országos, ágazati, szakmai, s ezeket kiegészítő munkahelyi bérmegállapodási rendszer szélesebb körű kiépülését, szabályozó szerepének növekedését.

Mindezekről mihamarabb és folyamatosan eredményeket felmutatóan a szociális partnereknek és a kormánynak tárgyalni kell.

- X -


vissza